~ Semleges

Úgy érzem - alakulok. De hogy jó e az irány vagy negatív - azt nem tudom. Mindjárt le is írom, hogy értem ezt az "alakulást". Szóval mostanában észrevettem magamon, hogy - még itt a blogban is - van hogy nem írok le dolgokat. Visszafogom magam, nem akarok nagyon panaszkodni. Talán a megfeleléskényszerből adódik ez. Nem akarok "rossz" lenni mások szemében. Nem akarom hogy másokban egy negatív kép alakuljon ki rólam. Azért olyat sem írok, ami nem igaz vagy nem úgy gondolok, egyszerűen csak vigyázok, hogy ne legyek túl "lehangoló". Pl mostanában már a fogyókúra témát is kerültem. Aki régóta olvas, vagy visszaolvas, az láthatja, hogy régebben sokkal inkább kiöntöttem itt ami bántott, mostanában már nem jellemző. Úgymond vigyázok, mit osztok meg. De ez nem azért van, mert nem vagyok őszinte, vagy azért mert mások olvasnak. Ez magammal szembeni elvárásom, hogy legyen bennem önkontroll. Talán magamnak (is) be akarom bizonyítani, hogy egy erős személyiség vagyok. Hogy nem (csak) egy panaszáradat vagyok. Hogy nem csak a pesszimizmus vagyok maga. Hogy van azért jó oldalam is. De valójában még mindig nehézséget okoz, még a minimális optimizmus gyakorlása is. Még olyankor is, amikor tényleg elfogadhatóan vagyok. Közelebb áll hozzám a pesszimizmus, a sötétség, a "sad" dolgok, mint a boldogság, vidámság. Fura, a boldogság szócskáról nekem egyből egy mosolygó kövér ember arca ugrik be... lehet emiatt is? Hogy nem fogadom el. Nem akarok kövér lenni. Nem akarok pufi arcot. Én egy sovány, aszkéta arcát akarom magamon... Talán ezért (sem) mosolygok túl sokat. Pedig néztem magam a tükörben mosolyogva ma, egészen tetszett. De az mégsem én vagyok! Értitek? Én nem olyan vagyok. Én csak semleges akarok lenni. Nem akarok állást foglalni egyik oldalon sem. Sem nem pozitív, sem nem negatív, csak "neutral".