~ Nem akarom

Elegem van abból, hogy nem vagyok egészséges, a hajam szörnyű állapotban, a vitaminok nem jutnak be a szervezetembe amelyek a hajamnak és a testemnek kellenek, a hányások miatt... nem akarok többé beteg lenni! Szeretnék meggyógyulni.... most is ettem, mert szörnyen érzem magam, nincs energiám, nincs egészségem. Jól akarok lenni! Élni akarok! Nem akarom már ezt a szenvedést ami van... egész nap az ágyban fekszem, mert nincs erőm fent lenni... ez nem élet... rendbe akarok jönni... 

De... ha nem fogok lefogyni, akkor sosem lesz esélyem elérni amit szeretnék. Nem tudom mi a fontosabb: soványan, hullán, tönkremenve elérni a "tökéletlen tökéletességet", vagy pedig enni, hízni, középszerűen esetleg teltebben szenvedni a mindennapokban azzal a tudattal, hogy senkinek nem fogsz kelleni soha? Mindkettő "remek" kilátás, nemde? Hát mondhatom nagyon szuper, hogy mindenhogy szenvedés, és te leszel a vesztes... nem tudom egyáltalán miért élek, ha csak a szenvedés van... ki az a szadista Isten, aki erre ítél? Nem, még mindig hiszek és bízok benne, de fáj hogy erre a sorsra szán. És most érdekes-irónikus módon hallom ahogyan odakint énekelnek a madarak, hajnaltájt van, és a levegő friss, de én mégis nagyon beteg vagyok... nagyon nagyon.... és a bőrömön mindenfelé piros foltok, attól is félek hogy rákos vagyok, orvoshoz nem merek elmenni vele. Félek szembesülni a rossz dolgokkal, a valósággal...