Már jó rég nem írtam fogyókúrás "cuccokról", pedig nagyon is jelen van a mindennapjaimban ez még mindig. Igen, minden nap próbálok nem enni semmit, de általában az a vége, hogy eszek - vagy keveset vagy sokat - és utána megyek hányni. Ma is hánytam, és utána meg is könnyebbültem. Előtte összeettem mindenfélét, tojást, vajas kenyeret, túrót. Délelőtt mondta mamám, hogy ma nem főz (Jajj ennek úgy megörültem!), végre tudok fogyózni normálisan ismét, nem kell enni. Aztán elment nagybátyámékhoz ebédelni, mert hívták, én meg egyedül maradtam itthon és nem bezabáltam? És persze utána....
Szal azért mert nem írok ilyen dolgokról mostanában, nem jelenti azt, hogy már minden megváltozott. Minden ugyanúgy van mint régebben, teljesen ugyanúgy. Semmi nem változott. Hogy sajnos vagy nem sajnos - azt nem tudnám eldönteni. De azt hiszem nekem kell ez a dolog, az "ana", ami mindig velem van, minden nap ad egy célt, "értelmet" a napjaimnak. Most viszonylag boldognak érzem magam, mert üres vagyok. Kiadtam mindent. És ilyenkor ez nekem jó, és nem is vagyok olyan depis. Meg fogytam is kicsit, 47,3 voltam nemrég. Persze ez még sok, de jobb mint a 48. Ha csak pár dekát is csökken a súlyom, az nekem mennyei boldogság, mert valamit elértem. Ezt tényleg nem tudom megmagyarázni jobban, nekem ez jelenti a sikerélményt, az örömet. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése