~ Mozgalmas nap - viszonylag - magamhoz képest :-D

Ma egész mozgalmas napom volt! Először is, ugye meg volt beszélve mára a pszichiáteremmel, hogy megyek kontrollra (szokásos állapotellenőrzésre). De délelőtt jöttek anyuék, és Imre lerögzített valami zsinórt a szobában, mert a múltkor mama megbotlott benne (még jó hogy nem történt semmi komoly baja!), közben beszélgettünk, bár inkább csak anyu, mama meg Imre, én csak néha hozzá hozzá szóltam ha kérdeztek. Ja meg azon gondolkoztam közben, hogy talán "aktívabbnak" kéne lennem, mert az nyerőbb, jobban bejön másoknak. De ehhez nyilván erőfeszítés, koncentráció kell, ami nekem - még egyenlőre - eléggé nehézkesen megy. Mindegy, figyeltem hogyan dolgozik Imre, meg hozott anyu ajándékba egy arclemosót, mert sok bőrhiba van az arcomon, hátha segíteni fog rajta. Örülök neki nagyon, ma fogom is használni majd fürdés után :-) Na, aztán elmentek anyuék, utána apuval elmentem a dokihoz, tök hamar sorra kerültem, és a pszichiáterem rendkívül kedves volt hozzám. Nagyon jólesett. Első mondata valami olyasmi volt, hogy maga nagyon sovány, nem eszik? Persze nem tudom pontosan idézni, de ez volt a lényege. Mondtam, de eszek, csak igyekszem keveset. Mondjuk én tényleg nem látom magam soványnak, sőt még normális alkatúnak sem. Próbáltam úgy "elsúvasztani" ezt a témát, elterelni, adtam pár semleges választ, de az is lehet olyan ellentmondásosakat, hogy mondtam olyat is, hogy eszek azért, de próbálok nem sokat - ez egy kissé ellentmondásos azt hiszem :-D Mindegy, szerencsére nem forszírozta nagyon a dolgot, de megkérdezte a családom mit szól hozzá, én meg mondtam, hogy nem örülnek neki hogy nem eszek, meg ők is mondják hogy sovány vagyok. Én viszont - és ezt most teszem hozzá - egyáltalán nem hiszek nekik mikor mondják hogy sovány vagyok, mert látom magam. Én max 30 kilósan leszek olyan éppen csinos - talán. Most sok vagyok, 47. De ennek nagyrésze víz, mert megittam vagy 3 liter Ice Tea-t, és reggel 46,3 voltam, szal nem létezik hogy majd egy kilót híztam pár falat valamitől. Megettem ma egy szelet kenyeret meg 1 bögre tejet ittam hozzá. Én azért gondolom, ettől nem lehet egy kilót hízni - REMÉLEM!!! Na szóval a dokinál főleg a fogyásról és étkezési szokásaimról volt szó. De rendkívül tapintatos, óvatos volt, nagyon érti a dolgát. Próbált egy irányvonalat adni nekem, hogy bár nem hiszek annak amit a szemem lát, de azért a mérlegnek és a környezetem visszajelzésének hihetek, mert hogy ezen tényleg érdemes elgondolkozni, ha már több helyről, több embertől hallok hasonlót (hogy sovány vagyok). Azt is mondta a pszichiáterem, bár én úgy gondolom túlzott, hogy már csak a csont van szinte rajtam.... hát azért én láttam már olyat akin "csak csont volt", s én (még) nagyon messze állok attól. Nem akartam mondani, hogy még jó sokat akarok fogyni, mert itthon már nagyon sokat beszélgettem erről mamámmal, és már kezd neki is elege lenni ezekből a dolgokból, mármint hogy ő úgy érzi, neki győzködnie kell hogy egyek, és belefáradt ebbe, amit nem csodálok. Tudom, az Anorexia és Bulímia egy "önző betegség". Hát akkor én önző vagyok, mert Bulímiás vagyok. Na, szal nem akartam nagyon erről beszélni a dokival, aztán szerencsére hagyta a dolgot, de ráírta a papíromra hogy "Nem eszik, kövérnek látja magát". Cool, szal kövér is vagyok (bár ezt tudom magamról), de nem értem ezeket pl miért kell ráírni a pszichiátriai lapomra, mikor elvileg nem ezzel kezelnek. Biztos gondolja a pszichiáterem, hogy Anorexiás leszek. Mondjuk bevallom azon vagyok, tudom szomorú, de nagyon szeretnék NAGYON SOVÁNY lenni. És CSAK az Anorexiások olyan nagyon soványak. De mégsem volt rossz élmény az orvosnál, sőt jó, mert nagyon tapintatos elfogadó volt az orvos. Szerintem ő is Anorexiás, ahogy úgy elnéztem egyik pillanatban, láttam, mennyire iszonyúan sovány. Lehet ezért is érti meg az ilyesmi problémákat. De én ennek csak örülök. Kicsit úgy tűnt, hogy 42 kg-nak saccolt engem, mert mondta, hogy mindegy hogy 32 vagy 42 kg vagyok, a látásmódom nem tudja megváltoztatni. De azért lehet többnek nézett, és csak tapintatos akart lenni. Tény, most nem vagyok 45, így szerintem nem is nézhetek ki pláne 42 - nek sem. Mindegy, azért jólesett, meg az is hogy felhozta a 32 kg-ot.... (Jujj egy ÁLOMSÚLY!!!) Remélem egyszer elérem, és úgy hogy nem hízlalnak vissza, és élni is tudok majd valamennyire. Az lenne a szuper, ha úgy tudnám elérni azt a súlyt, hogy közben marad energiám ÉLNI is. Na most jó sokat írtam erről a témáról. Mindegy. 

Estefelé 3x zuhanyoztam forró vízben, egyszerűen nem bírom ezt a fázást, plusz most hogy gépelek, itt ülök pulcsiban-téli kabátban és megy a hősugárzó is itt mellettem. Iszonyúan fázom. Előtte kicsit lefeküdtem, de ott majd megfagytam, mintha jeges kamrába zártak volna. Aztán kivonszoltam magam az ágyból, mert ott is feküdtem egy sort (nem bírok ki egy napot egyhuzamban fent lenni, muszáj feküdnöm naponta többször, hogy bírjam a "strapát" - a fentlétet) és megpróbáltam tornázni. Csináltam Rubint Réka gyakorlatokat fejből, mert emlékeztem rá, minden izomra kiterjedően megcsináltam valamit. Meg kicsit ugráltam zenére, nem nagyon bírtam, de azért erőltettem magam. Aztán megint fekvés az ágyban - hősugárzót odatoltam - betakaróztam paplannal és úgy is fáztam, de már nem annyira. Egyedül a forró zuhanyzás melegít fel, de mihelyst kijövök alóla, már ismét fázom. És ezt az egészet nem értem, mert - NEM VAGYOK VÉKONY :-( És a vérnyomásom is lent a fenébe.... mindegy, egyszer majdcsak megszokom ezt is, ezt az életformát, a nemevést, a kínlódást. Az ágyban a mobilon Anás Videókat nézek állandóan, gyönyörködöm a sovány lányokban (na nem vagyok leszbi, csak tetszik az alakjuk, mert én is olyan akarok lenni). Most viszonylag jól vagyok - fogjuk rá - mert bevettem egy egész szem Rivotrilt (feszültségoldó), ami nagyon jót tett tényleg. Bár gyógyszerellenes vagyok, ez most KELLETT!  

Ma is rengeteget gondoltam Remre. A dokinál a váróban volt egy huszonéves hosszúhajú srác, róla is Remény jutott eszembe... az a srác igen helyes volt, sőt nagyon, de azért Remény sokkal helyesebb. ;-) Furcsa, hogy a pszichiátriai betegek között annyi sok helyes fiú van. Mert tuti hogy Remény is "beteg", vagyis kéne neki gyógyszer, biztos sok a gondja, depressziós, nehezen tudja elviselni ezt az életet, ami nem is csoda. Szeretnék neki segíteni, de nem tudok.... félek mindentől és mindenkitől. Csak bezárkózom és élek a kis biztonságos, koplalós, saját zárt világomban. Nekem ez így "jó". Rossz, de jó. Értitek :-D Már nem is tudom akarok e másképp élni. De sokat szenvedek, főleg az éhség, gyengeség miatt. De nekem, számomra ez az élhető élet. A magány és saját kis céljaim, ami másoknak lehet hogy hajmeresztő, de én "jólérzem" magam ebben.