2013. május 1., szerda

~ Ha olyan szépen mosolyog :-)

Nem, nem, nem.... nem jó ez így ahogy van. Ma elkezdtem illatokat hallucinálni, de olyanokat amelyek nem kellemesek. És azt képzelem, hogy ezek nem is hallucinációk, hanem hogy valaki valami mérgező breese-t rejtett el a szobámban... jó, ez még nem durva, de elég kellemetlen, mert folyamatosan azt képzelem, hogy az illat amit belélegzek, mérgez. Határozottan érzem, nagyon erősen a szobámban ezt az illatot. És csak itt. A többi szoba "tiszta" ilyen szempontból. És csak ma érzem, tegnap még nem éreztem. Holnap meg fogom kérdezni mamámat, berakott e valahová valami illatos valamit, mert ha igen, akkor muszáj lesz kitökítenem... nem bírom ezt az illatot, és mindig ugyanazt érzem, 2 éve is pontosan ilyet éreztem a lakásban, Gerlán. Na mindegy, ezt elviselem, ez van....

Most eszembe jutott Rem... nem tudom mit gondolhat erről a blogról. Vajon egy fiú mennyire gondolkozik másként? (nagyon). De vajon adhat e ez a blog egy fiúnak kellemes érzéseket? És főleg Remnek? Őszintén nem tudom. Ma anyuékkal voltam (Anya és Imre), és a régi Gerlai házban dolgozgattunk, és keresgéltem a szekrényben régi tárgyak, dolgok után, és megtaláltam egy csomó családi fényképet. Egy része kellemes emlék, másik része nem annyira, a harmadik pedig meglepő. Először is kellemes élmény volt megtalálni a gyerekkori fotóimat. Aztán ami nem tetszett az amelyikeken szintén én vagyok, olyan 24 évesen vagy nem is tudom, és annyira elkeseredtem mikor megláttam, milyen kövér voltam a fotókon... persze sejtettem, hogy ennél csak rosszabb lesz ami most van, hiszen ez a legalacsonyabb súlyom, de szörnyű volt szembesülnöm az akkori énemmel. Legszívesebben elégetném azokat a fotókat, de mégsem, mert más is szerepel rajta. Végülis talán az arcom az úgy kedvesnek hatott, viszont iszonyúan hájas vagyok azokon a fotókon... nagyon szégyellem. Most is az vagyok, de azokon... jajj. Na, de ez adott egy löketet hogy folytassam a fogyót. (Remélem nem halok bele idő előtt, túl régóta csinálom és élek így). A meglepő dolog pedig Imre fotói voltak. Női ruhában van néhány fényképen. Gondolom sok fiú átesik olyan időszakon, amikor szeretne kicsit nő lenni, nem tudom, csak úgy érzem.... érdekes, mert én meg néha fiú akarok lenni, de nem azért mert az olyan szuper lenne, nem... azért mert a fiúk csodálatosan vonzóak. Lehet néhány fiú néhány korszakában így gondolja a nőkről, nem tudom. Érdekes dolog ez.... És megenyhült a szívem, szeretetet éreztem Imre felé, olyan törődni vágyást, de csak semlegesen, mint egy családtag felé. Nem vagyok szerelmes bele, de ez olyan kis aranyos dolog hogy női ruha.... :-) Na, de arról akartam még írni, hogy most, hogy Rem is eszembe jutott az előbb, az a fényképe ugrott be a fejembe, amelyiken egy pezsgőt vagy bort bont éppen ki és mosolyog. Azon a fotón (is) iszonyúan helyes, mint egy igazi Isten. Vagy férfi angyal :-)) De inkább tinifiú, és nagyon nagyon vonzó tényleg. És ezzel kapcsolatban, hogy ott egy szobában van épp, és én szeretnék vele ott lenni abban a szobában. :-) Annyira megszoktam már azt a képet, otthonos - szeretem. Éppúgy ahogy Remet. Otthon érezném magam. Lehet az is, hogy az a kép egy barátjánál vagy egy másik lakásban készült, nem az övében. Hát mindegy végülis... én Remmel mindenhol otthon érezném magam... ha olyan szépen nézne és mosolyogna mint azon a fotón ;-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése