~ Tovább gondolva

Tovább gondoltam Rem fuldoklós élményét. Most az ugrott be elsőre, hogy szimbolikusan ez megjelenhetett az életben is... és elfogott egy félelem, hogy én túlzottan "megfojtom" őt a szeretetemmel. Ezért ezentúl nem fogok neki írni, amíg ő nem fogja keresni a kontaktot velem. Meg kell hagynom neki annak élményét, élvezetét, hogy ő is léphessen, hogy érezze úgy, hogy tennie kell valamit, ha szeretne közel kerülni. (Valószínűleg nem akar, de ez van.) Ezt csakis azért teszem, hogy neki jó legyen, nem akarom megfojtani a szeretetemmel, és azt hiszem eléggé túlzásba vittem a sok emailt, nem figyelve arra, hogy ő neki nem hagytam teret. Nem válaszolt soha az emailjeimre, csak régebben még nagyon ritkán - azt hiszem ez egy jelzés részéről, hogy nem akar írni, nem akarja hogy írjak. Csak túl rendes, hogy ezt közölje velem. Ennek mondjuk örülök, mert fájna ha közölné, pedig totál igaza lenne. Még jó hogy rájöttem, hogy nem kéne írnom neki. Ki kell bírnom. Nem zavarhatom. Igazodnom kell hozzá, ő mit szeretne. :-) És így fogok tenni.