Ismét nem tudtam aludni. Nem újdonság. És persze ettem. Nem sokat jó jó, kb 300 kalóriát (1 szelet fonott kalács, 1 bögre tej). Ki kellene hányni... csak most harcol bennem a gyógyulni vágyó és a fogyni vágyó énem. Az a baj hogy szerintem a családom nem akarná, hogy ne legyek evészavaros. Vagyis az van, hogy nem is tudnak róla, ezért olyan mintha nem lenne, s ők nekik így tetszem most, "soványan". Hát sovány azért nem vagyok, de ahhoz képest amilyen voltam. A 46 kg az milyen? Kövér, átlagos, vagy esetleg vékony? Az én szememben kövér. Annyira utálom, hogy bármelyik emberre nézek, abnormálisan kövérnek látom.
Kivéve a Centerben mászkáló anorexiás alkatú tinilányokat és esetleg fiúkat. Hogy lehet ilyen éles határ ember és ember között? Néha azt hiszem, hogy kétféle ember ember van - a túl kövér és a (nem túl) de sovány. De középső nincs. Mintha eltűntek volna a világból a normál alkatú emberek. Vagy soványak vagy kövérek. Hm, fura... én a túl kövérek közé tartozom. De tényleg. 46 kg, milyen szép szám, milyen vékonynak gondolná az ember... de nem. Nem az. Egyáltalán nem vékony. :-/ A lábszáraim azok talán, meg a karom úgy tűrhető, de a csípőtájékot ne is említsük egy kalap alatt ezzel. Szar széles csípőm van :-S GYŰŰŰLÖLÖÖÖM. Le akarok fogyni. És annyira rossz, mert miután eszek, úgy érzem, szörnyen gusztustalanul kövér vagyok és rakódnak rám a hájtömegek, a hurkák... fujjj! Az a baj amíg testem van, mindig kövér leszek. A test a bajom, igen. Hogy fizikai, és anyag. Van súlya. Még ha 20 kg lennék az is zavarna, bár akkor valószínűleg már nem is élnék. Elutasítom a fizikait, az anyagiságot..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése