Hiányzik Remény. De mégis jó így, ahogy jelenleg "vagyunk". Ő nincs jelen, de olyan mintha adna valamit, őt magát nekem. Szeretem. Valójában ott legmélyen belül a lelkemben... szeretnék együtt lenni vele. Édes harmóniában, szerelemben... Szeretném a lelkét érezni, és a testét is. Szeretném megérinteni egy pillanatra a karját, a derekát. De csak nagyon finoman, nagyon light-osan, éppenhogy. :-)
Olyan gyönyörű az egész fiú! Olyan csodálatosan-fantasztikusan helyes! Annyira tökéletes!
...s valószínűleg ő teljesen máshol jár lélekben, nem is olvassa ezeket a sorokat.... vagy ki tudja... de azt gondolom, hogy nem igazán tulajdonít jelentőséget nekem és ennek a blognak. Nem tudom, ha olvassa / olvasná, vajon mi járhat a fejében? Vajon tetszhet neki ez amiket írok, vagy semleges, esetleg zavarja? Nem tudom... én adni szeretnék neki valamit, ami érték, amit megőrizhet a szívében, amire emlékezhet, ami boldoggá teheti :-)
...ugyanakkor olyan magányos lélek vagyok, hogy nem bírom ki társaságban fél óránál tovább, és nem tudok még azzal sem együtt lenni akit szeretek, huzamosabb ideig. Igaz, még nem próbáltam (lehetőségem sincs rá - amugy is bátortalan vagyok). Nekem ez a helyzet - ami most van - "jó". De azért nem mondom, hogy nem lehetne JOBB. Nem függök azt hiszem, de az élet értelme, mégis a szerelem. És persze a különböző célok. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése