2013. február 7., csütörtök

~ Tagadás

Valójában nem a szülinappal van a gond. Azzal is de nem az a lényeg az egész mögött. Hanem MINDEN. Az hogy ilyen a világ, hogy így létezem, hogy nem vagyok tökéletes, hanem tökéletlen. Nem tudom elviselni. Azt jobban el bírom hogy más nem az, bár az is zavar. De ugye arról nem tehet senki, ha vannak benne tökéletlenségek. Szándékosan nem hibákat írok, mert ezek nem hibák hanem adott dolgok. Miért kell ilyen múló, romló világban élnem??! Mégha csak ide nézek a számítógépasztalomra is, látom hogy vannak rajta porszemek... áááááá. Nem bírom, mindenhol jelen van ez a szarság. Akárhová nézek, akárhová lépek. És rohadtul nem értem, hogy bizonyos emberek HOGYAN (???!) tudnak pozitívan hozzáállni? Pozitívan? Hah.... jó "vicc". Létezik olyan itt? 

És Remény meg olyan csodálatosan műveli a tökéletességet, mégpedig úgy, hogy nem változtat, nem nyilvánul meg, mindent úgy hagy ahogy van, egyszóval "nem létezik". Annyira gyönyörű dolog ez! Komolyan. Ez gyönyörűség. De tudom, neki fájdalom. Miért nem tudom én is kínozni magam a végletekig a tökéletességet elérve? MUSZÁJ. Egyszerűen muszáj, értitek? Nem szabad ennem, meg kell vonnom magamtól mindent ami jó. S ezt nem másokért, hanem az álmom, a vágyaim miatt. De éppenhogy a vágyaimat kell elnyomni. Gyűlölöm, hogy vannak vágyaim. 

És gyűlölöm, hogy most 47,7 kg vagyok... fujjjjj! Nem, nem bírom ezt... undorodom magamtól... könnyűnek kell lennem..... nem bírom elviselni az emberi mivoltomat, a testemet... nem akarom érezni magam! Könnyűvé kell válnom, nemevéssel... a kemény munkától is undorodom, a verejték, áááááááá...... szép észrevétlenül, megvonással, - el kell fogynom. Nem élhetek az önző vágyaimnak. Nem lehetek egy test, ami feltűnő. Szépen el kell vegyülnöm, felszívódnom. Tiszta dolgok kellenek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése