~ Hívott :-))

Tegnap keresett Remény, nem voltam bekapcsolva, de tökre örültem, mikor láttam a bejövő hívások között a nevét. A mobilomban a teljes neve van benne :-) Tetszik a Marcell név, annyira illik rá! Na szal hívott, Rékának (levelezőtársam) igaza volt, hogy mindig felbukkan előbb utóbb és ez azért megnyugtató. Én meg persze nem mertem visszahívni attól félve, hogy megint nem tudok miről beszélgetni. Az a gond a telefonnal, hogy mivel tudom hogy Remény van a vonal másik végén, így meg akarok neki felelni és éppen ezért arra koncentrálok, hogy ne hibázzak, de pont emiatt nem tudok gondolkozni közben, és odafigyelni a témákra, arra hogy mondjak valami értelmeset, hanem azon görcsölök, hogy megfeleljek és ezért leblokkolok. Ezért nem tudok vele telefonon beszélgetni. Talán még próbálkoznom kéne, gyakorolni, de azt hiszem nem Reménnyel, hanem valaki semleges emberrel. És ha már nagyjából tudok tűrhetően kommunikálni akkor felhívni Reményt. Csak nem könnyíti meg annyira a dolgom, mivel úgy érzem,  ő is eléggé igyekszik hogy jó legyen és én ettől még inkább azt érzem, hogy nem vagyok elég jó hozzá. De persze tökre örülök ha hív, meg nagyon szeretnék vele kommunikálni, úgy mint régebben, akkor még nem volt bennem annyira ez a megfeleléskényszer, de most hogy ritkán beszélünk úgy érzem, hogy nem ronthatom el. Lehet hogy fel fogom hívni este, bátor leszek ;-) Előtte persze átfutom az agyamban, mikről kérdezzem, mikről beszéljek. olyan sok közös témánk most nincs, pedig lehetne, mert szerintem hasonlóan gondolkozik hozzám, csak vannak témák amiket pl kerülök, pedig alapjáraton jó téma lenne. Pl az hogy egyikőnk sem eszik, ez pl egy közös téma, csakhát mivel érzékenyek vagyunk könnyen elronthatom, mondhatok olyasmit véletlenül amit nem akarok, ettől is félek. Mert ez egy olyan terület amin óvatosnak kell lennem. Nem tudom még ezenkívül miről kéne beszélni, a múltkor elkezdett mesélni a lakótársáról talán, hogy látja a bizonytalanságot rajta, én meg nem tudtam erre mit mondani, illetve az a baj, hogy én nagyon szeretem Reményt, és ez meg nekem kicsit érzékeny területem, pedig szerettem volna valami jót tanácsolni, vagy okosat mondani, de nem tudtam. Kellett volna kérdezgetnem ennek kapcsán, hogy miben nyilvánul meg ez a bizonytalanság, mit érez stb... de olyan béna vagyok, és spontán ezek nem ugrottak be. Na de szerintem fel fogom őt hívni este (mert talán akkor nincs sulija). Úgy kéne, hogyha ő hív akkor fel tudjam venni, és beszélni is tudjak. Azt hiszem megírom neki, hogy ma be leszek kapcsolva, ha van kedve hívjon bármikor.

A fogyó most nem megy olyan jól, de ma próbálom kibírni nulla kajával. 46 kg vagyok, picit híztam. De tornázok, mozgok. Ma voltam a lottózóban, feladtam mamámnak a lottóját, az is egy séta volt. Meg elmegyek még ma a Centerbe, veszek pendrive-ot, mert van egy de az már teli van és kéne mégegy. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs kit elhívni, hogy ne egyedül menjek. Mamámat nem akarom, jobb lenne valaki fiatalabb, aki velem egykorú vagy közel egykorú. Jó lenne Reménnyel találkozni majd, csak félek hogy csalódna. Tökéletességre törekszem, és nem akarok rossz benyomást tenni, vagy hibázni. Ez eléggé probléma, hogy mindig mindenre kínosan figyelek, de azért próbálok lazán hozzáállni, de nem mindig megy. Pl mikor megyek az utcán is arra gondolok, hogy csak egyenesen nézzek, meg ha jön valaki mellettem akkor ne nézzek rá, mert az a "gyengeség jele"... meg arra ügyelek, hogy mindig határozottnak és hibátlannak tűnjek. Ez a maximalizmus. Nem jó. De talán annyiból jó, hogy ráveszem magam a változtatásokra, ha valamiben fejlődnöm kell akkor teszek érte. Pl most Reményt azért is hívom fel (vagy inkább megvárom hogy ő hívjon), mert szeretném ha érezné hogy fontos nekem, ez nagyon fontos nekem, hogy ne gondolja azt hogy mellőzöm, és muszáj erőt vennem magamon. Nem szabad gyengének lennem, és nem is leszek az. Csak valami témát kéne kitalálnom, hogy miről beszéljek. Amugy megvárom hogy ő hívjon, azt hiszem. Bekapcsolva kéne tartanom a mobilt. 

Nem tudom ma felhív e.