~ Pesszimista

Szar lehet az öregeknek... akiknek már nincs fiatalságuk. Én bevallom félek és gyűlölöm az életben a lassú elmúlást. Minden romlik, hanyatlik csak. Én is már 30 leszek egy hónap múlva. És R-hez képest öreg. Meg amugy is. Mi lesz majd 60-70 évesen? Hogy fogom akkor elfogadni, hogy teli vagyok ránccal és taszító vagyok? Most is az vagyok, de majd öregkoromban milyen szar lesz?! Áhhhh..... most tényleg nem jó semmi. De nem fogok erről írni, mert még emiatt is gátlásaim vannak. Én tenni akarok sokmindenért, azért hogy jól nézzek ki, hogy normálisan álljak másokhoz, hogy kedves de ugyanakkor ne túl tenyérbemászó legyek. Igen eltaláltad: én is mint bárki más - tökéletes akarok lenni, egy tökéletlenségen alapuló világban. Hát milyen nagy átok ez már? Hogy nem tudok megbékélni. Mivel érdemeltem / érdemeltük ki ezt az óriási büntetést, hogy rossznak, kevésnek, értéktelennek kell lennünk életünkben? És főleg, hogy nincs nyugalom bennünk... mindenki szeretetre vágyik. De mi válogatunk, hogy kitől, és a szépség és vonzóság a mérvadó. Én ezt nem akarom. Miért nem tudom szeretni és értékelni a belső szépséget? Pedig nagyon nagyon szeretném. Mégis ha egy kívánságom vagy kettő lehet mégsem ezt kérem Istentől. Hanem azt, hogy legyek szép, vonzó, és legyen egy szép és vonzó társam és szeressük egymást. Nyilván nem mellékes az sem hogy belsőleg milyen.... mégis miért olyan fontos a szépség? Ez tényleg egy átok... az, hogy ez fontos, és csak ez számít. Gyűlölöm magam az ilyen érzéseim miatt, és a világ is annyira rossz. Mégis élek ahogy tudok. Harcolok. Látszatra nem nélkülözök, s mégis ramatyul vagyok. Vajon hol a határ a rossz és a jó között... lehet nem is olyan éles a határ, vagy csak azért tűnik így mert minden szar. De nem akarok pesszimista sem lenni. Mégis az vagyok. Mindegy. Ez van. És persze mindenre csak ezt mondom, hogy "Mindegy, ez van". Ez amolyan szépítése a szar helyzetnek, hogy ne tűnjön kívülről úgy, hogy mennyire kivagyok.