...éééés igen! Képes vagyok az éjszaka közepén felkelni az ágyból, hogy írhassak a blogomba! Írtam Rékának egy levelet, s egy részletet be akartam másolni belőle ide a blogomba, erre naná hogy nem jön be a freemail. :-// Hát ezt nevezik "pech"-nek. Na de akkor ismét megfogalmazom a történteket, s majd ha kegyes lesz a freemail hogy bejöjjön, majd kimásolom azt a részletet.
Szóval ma volt itt apu, tökjól elbeszélgettünk, olyan pozitív volt, próbált erőt adni hogy próbáljak gyógyulni (a skizofréniából). Ez mind szép és jó lenne, ha nem lennék állandóan olyan szarul, hogy semmit nem tudok elvégezni. Amugy rendes volt, meg jó hogy pozitív volt, de valahogy mégsem tudom magamévá tenni ezt a felfogást. Aztán estefelé beléptem a csetre, fent volt Béla, majd később, sztetek ki lépett be? :-DD Igen R!!! Annyira kimondhatatlanul örültem neki, hogy nem tudom szavakba önteni. Bár sokra nem mentünk, már nem nagyon van közös témánk, írt pár mondatot, én is, de kb elbeszéltünk egymás mellett. Azt éreztem végig, hogy meg kell felelnem neki, s ettől aztán méginkább egy blokk keletkezett bennem, s nem igazán tudtam reagálni rá. Béla szegény próbálta menteni a beszélgetést, vagy csak úgy tűnt (nem tudom), én meg hallgattam, emlékezve arra, mennyire bejött nekem Remény stílusa, mikor ő is hallgatott. De valahogy nem lehetett ez túl nyerő megoldás részemről, Remény hamar lelépett. De valahogy azt éreztem, fontos neki a kapcsolat, a barátságunk, s hogy ezért lépett be főleg. S éreztem, hogy ő is szenved, én is mert nincs közös téma, mindinkább csak azért dekkoltunk ott vagy egy órát, hogy éreztessük egymással, azért még nem felejtettük el a régi szép időket.
Meglepődtem mikor R megkérdezte, írom e még a blogom, akkor ezek szerint néha talán ránéz? vagy olvassa? Vagy mit jelenthet ez vajon? Ezekután persze kissé frusztrált vagyok a blogírást illetően, nem tudom igazán mit írhatok le, ami nem túl nyomulós, vagy rámenős, vagy zavaró. Azt hiszem, a legjobb az, ha őszintén írok, úgy mintha tényleg nem valaki(k)nek írnám ezt a blogot, csak magamnak. Szóval rettentően örültem Reménynek, de tényleg nem jutottunk egyről a kettőre. Bélát meg jól otthagytam szegényt, nem akartam írni már, nem volt kedvem, egyszerűen nem volt közölnivalóm több. Ami téma lehetett, az nem nagyon fogott meg, vagyis valami 3 napos áramkimaradás meg sötétség, meg lámpa izzó volt a téma, amihez őszintén szólva nem nagyon tudtam hozzászólni. Valójában nem is tudom mi lenne vagy lett volna az a téma amihez hozzá tudok szólni :-/
Ma eléggé sokat ettem miután kiléptem a csetről, feldobott voltam, s olyankor úgy érzem bármit megtehetek. Szóval jól bezabáltam, s főleg édességgel. Aztán egy részét kiadtam a budin, nem nagy kunszt, de nem jött ki minden. Zavarni zavar (hogy maradt bennem kaja), de ez van, majd holnap ügyesebb leszek. 45,7 kg vagyok most, talán reggelre ez lemegy pár tíz dekát. Jó lenne megint a 45, majd lejjebb. Hát talán 1-2 nap és minden visszaáll a régi kerékvágásba. Amugy elvagyok így, olyan mintha a kaja és nemevés és Bulímia teljessé tenne, nem tudnám megmagyarázni pontosan, de a részem, s szükségem van rá. Mármint az evészavarra. Mert ha egy napom már nem ekkörül forog akkor már valami rossz érzésem van. Szóval kellenek ezek a gondolatok, rutinok. A Karácsonytól nem parázok túlzottan, mert tudom, nem lesz muszáj ennem, a családom engedékeny, s ez a szerencsém. De annál inkább zavar az, hogy sok ember, vendég lesz. Nem bírom a társaságot, már megszoktam egyedül. Remélem hamar lezavarjuk a Karácsonyt - na ezt most elég csúnyán írtam, de tényleg így gondolom. Mondjuk a Szent Misére szívesen elmennék, de egyedül minek? Meg hogyan? Úgyértem, hogy nem fogok nekiindulni éjfélkor a városba sötétben. Ha esetleg valaki még benne lenne a családból, hogy jó menjünk, akkor talán. De asszem ez most ismét el fog maradni.
Még senkinek nem vettem semmi ajándékot. Remélem, lesz elég pénzem, mert minden olyan kib***ott drága, s pénzem meg alig... és ötletem sincs hogy kinek mit.... nem szeretek futószalagon gyártott dolgokat adni ajándékba, az az elvem, hogy mindenkinek egyedi ajándékot. De ezt hogyan oldjam meg, kb 3 hét alatt? És tényleg SEMMI ötletem. Na, majd meglátjuk hogy lesz. Már az is egyfajta sikerélmény lesz ha egyáltalán sikerül beszereznem MINDENKINEK valamit. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése