Továbbra is szarul vagyok, igen R miatt. És amiatt is, mert nem tudok dönteni dolgokban amikben pedig jó lenne. Pl nem tudom magam elhatározni hogy egy megszabott ideig ne legyen ez a blog. És az sem megy, hogy fent hagyjam sokáig. Miért vagyok ilyen elcs**szett..? Nem akarom ezt... ezt az egészet. Már az élet is az agyamra megy. Meg az, ha valaki csendes, de az mégjobban ha túl sokat kommunikál. S én most pont olyan vagyok amilyen nem akarok lenni. Nem akarom ezt a közlésingert magamban..! De egyszerűen éget... szúr... kínoz... gyötör...
Nem fogok többet írni R-nek. A mobilom főoldalán is kicseréltem a képet egy semlegesre, mert arra gondoltam, ha továbbra is R van ott, az olyan mintha egy "halott képet" dédelgetnék. Számomra nem létezik R, mivel ő nem akarja. Akkor miért hazudjak magamnak folyamatosan? Miért éljek abban a hitben, hogy ő VAN nekem, holott NINCS... Szóval véget vetek ennek az egésznek - már ha összejön. De úgysem jön össze - sajnos. De azért próbálkozom. Utálok hazudni magamnak. Az a baj, hogy továbbra is ugyanúgy szeretem, csak kb kiölöm magamból azokat a dolgokat amik életben tartották a Remény illúzióját. De amíg ez a blog él, - és rohadtul dühös vagyok a blogspotra, amiért nem lehet azonnal törölni a blogot véglegesen - addig mindig lesz Remény... pedig valójában nincs. De ez a blog úgymond egy menedék, egy pótlék, de egy rohadt nagy kib**szás... meg az egész... a Karácsony is az volt. Rá kellett jönnöm, hogy R NINCS. Néha arra gondolok, lehet Réka ő lenne, de ő nem az. Olyan hülyeség ez is. Én nagyon kedvelem Rékát (akivel levelezek), és nem szeretném R-el azonosítani. Illetve akarom is meg nem is.... nem tudom... annyira össze vagyok kavarodva.
Túl sokat gondolok R-re. És mindenre / mindenkire kivetítem. Szar ez így.... minek reménykedjek abban, ami nem is létezik és soha nem is fog?
A burán furcsa dolgok történnek. Vagyis elveszítettem ott a fonalat. Kb úgy látom / érzékelem, mintha lenne egy valaki, aki több névvel írogat oda, s "udvarolna" nekem.... de ezt is elnyomom magamban, hogy ez nem lehet. Meg nem is akarom. Én azt akarom R legyen ott az a valaki! Elegem van... de most komolyan....
Kib**tul azt akarom hogy történjen már valami pozitív is, és ne csak a folyamatos értelmetlen, reménytelen vágyakozás, önbecsapás, s pesszimizmus... én ezt már NAGYOOON nehezen viselem... nem tudom meddig bírom...... de egyszer besokallok s akkor..... ki tudja mire leszek képes... úgy értem magammal kapcsolatban.. Mostanában sokszor gondolkozom öngyilkosságon, de csak olyan szinten, hogy eszembe jut. Mert tényleg kezdek besokallni. Azért nyugi, nem fogom megölni magam, csak foglalkoztat a gondolat.... az, hogy talán sokkal jobb lenne... egy "kiút". S vége lenne a szenvedésnek... vagy nem....nem tudom, de ez már tényleg sok amit átélek lelkileg....... ez a szörnyű magány és csend, ami a végtelenbe nyúlik. Nem lesz vége soha. S nem leszek képes soha mást szeretni...... nincs mégegy olyan ember mint R. Persze ő nem ember, de azért az ember jelzőt írtam, mert nem akartam nemekre osztani őt... ő fiú, de TÖBB mint fiú. Ő LÉLEK. Aki testben él, de TÖBB annál. Én ismerem ŐT. Mégsem elég ez......... na, hát mindegy is....... a dolgok csak vannak, és ki kell bírni mindent :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése