~ Hibáktól mentesen

És más dolgok is kiakasztanak... pl az hogy A folyamatosan írogat B-nek Facebookon és mindent lájkol és kommentel amit posztol. Azelőtt - állítólag - én voltam a favoritja de úgy látszik ez nagyon nagyon könnyen megváltozott, azért ez elgondolkodtató, és szarul esik eléggé. Na jó, nem kéne ennyire kritikusan néznem másokat, én is tele vagyok hibával, de azért az eléggé bosszantó, hogy A nyilvánosan csinálja amit csinál, le sem szarva mások érzelmeit. Igen ez a Facebook. Nem hiába van róla olyan film, hogy családok mentek szét  mikor a pasi a FB-én nyilvánosan csalta a feleségét. Most kb minden betett nekem, igen ez a helyzet. Igen, én is nyilvánosan írok, de én nem változtatgatom félévente a szerelmeimet, hanem (minimum) több évig kitartok amellett akit szeretek, még akkor is ha REMÉNYTELEN. De ezentúl örökre. (Nem hiszem hogy valaha mást fogok szeretni). Hogy lehet hogy valaki szeret valakit, és hirtelen már semmit nem érez? Tudom, hogy nem várhatom el hogy mindig engem szeressen, meg tényleg nincs jogom talán felháborodni sem ezen, mivel én nem A-t szeretem szerelemmel, de szeretem emberileg, de kezdem azt hinni, hogy igazam volt, hogy nem szerettem bele, mivel ha ilyen egyszerűen lemond rólam, akkor azért ezen jó elgondolkodni.... nem mintha én olyan jó lennék, tényleg nem, de fáj, mert régen fontos voltam neki. Állítólag. De szerintem az is csak kamu volt. Túl kell tennem magam ezen, de én olyan szentimentális hülye vagyok, hogy még ez is a lelkemig hatol. Igaza van R-nek amugy, hogy egyáltalán nem nyilvánul meg sehol, így a legkisebb lehetőségét is kizárja annak, hogy bárkit megsebezzen, és ezáltal hogy nem nyilvánul meg ő lesz a legjobb, és legtökéletesebb. Legalább ízlésem az van.

De hogy csinálhatja ezt A??? Nem gondol bele, hogy az hogy nyilvánosan "nyalják falják" egymást a FB-én B-vel az másoknak kibaszott rosszul esik? Igaz, hogy én is nyilvánosan írok az érzéseimről itt, de ez "legalább" plátói viszonzatlan szerelem. És igyekszem nem belegázolni mások érzéseibe, bár lehet ez megtörténik, de akkor is..... elegem van! Nem akarom nézni ezt az egész procedúrát az FB-n hogyan csalják lépten nyomon egymást a szerelmespárok, nem egy olyan pasit ismerek, aki már tök régóta együtt van a barátnőjével és ráadásul profi módon "játssza" hogy ilyen meg olyan szerelmes a barátnőjébe, és közben más nőknek írogat, és félrejár, és lépten nyomon csalja ahol tudja. Hányok az emberi természettől, és IGEN magammal is bajom van, mert ember vagyok, hibákkal, és sosem leszek tökéletes, még a legkisebb szikrája sem lesz meg bennem, és ez FÁJ, és el tudom ugyan vonatkoztatni magam mindentől, de csak rövid időre és a végén úgyis én kerülök ki vesztesként az egészből, bármit teszek. De nem akarok egoista lenni, és nem akarom magam a középpontba helyezni, és jobbnak hinni magam másoknál persze tévesen. De szeretném elhinni hogy jobb vagyok de az az igazság teli vagyok hibákkal, és amikor szembesülök másokban a bosszantó EMBERI tulajdonságokkal, akkor csak még mélyebbre süllyedek, mert én NEM AKAROK olyan lenni, de mégis... rosszabb vagy hasonló vagyok. Hányok a hibáktól, a tökéletlenségtől, de főleg a sajátomtól. De másokban is nagyon bosszant. De főleg ez, hogy hipp-hopp hirtelen csak felejtsük el a régit, mert van szebb és jobb.... :-S Sírni akarok... én ezeket nem bírom idegekkel. És mindennap végig kell néznem a Facebookon ezt a kis "játékot" amit egymással végeznek. Olyan mintha nyilvánosan szexelnének. És én meg nem tudom kikerülni őket, mert belépek FB-re és ott fogad a főoldalon a "beszélgetésük". R-nek van igaza, hogy semmit de semmit nem posztol és nem lájkol és nem szól hozzá. Ő a példaképem. 

Nem akarok az lenni aki vagyok, gyűlölöm a hibákat, gyűlölöm magam, tökéletes akarok lenni, és nem akarok itt élni, ilyen emberek között (hozzáteszem én is olyan vagyok), de ezt nem bírom elviselni. 

MIÉRT KELL SZEMBESÜLNÖM A SAJÁT HIBÁIMMAL MÁSOK VISELKEDÉSÉN KERESZTÜL? 

Ki akarok menekülni a világból. Magányt akarok, nem akarok embereket, egyedül akarok lenni, vagy leginkább megsemmisülni. Nem akarok létezni. És akkor hibáim sem lesznek.