Ma reggel korán keltem, kb 5 órakkor, és olyan 6-kor megittam 2 csésze tejporos édesítős kávét (a napom egyik csúcspontja), a másik az, amikor felmegyek a netre, és megnézem a szokásos oldalakat, ki mit posztolt pl Facebookon, meg a kedvenc fórumaimon. Ezek megvoltak, és most megint nem tudom, mi lesz a mai napom célja, de ki kellene találnom valami értelmes elfoglaltságot mára... Egyébként reggel még beszélgettem mamámmal kb egy órát, és szóba kerültek a "régi idők", mégpedig az, hogy én régebben eléggé sok hülyeséget írtam - ezt én jelentettem ki - és elmondtam mamámnak, hogy jelen pillanatban tisztában vagyok azzal, hogy voltak periódusok az életemben, amikor nem volt "tiszta az agyam", és leírtam illetve mondtam dolgokat, amelyek arra engedtek következtetni, hogy valami nem OK nálam. Hát szégyellem, hogy volt ilyen - és lehet azóta is előfordult (remélem nem, vagy hogy nem sűrűn), de amióta ezek tudatosultak bennem, azóta duplán odafigyelek a szavaimra, a mondataim szerkezetére, nehogy félreérthető legyek, vagy bárki bármi kivetnivalót találjon az írásaimban. Hát nehéz, mert a gondolat mindig itt van bennem, hogy lehet hogy hibázok, valamit nem jól fejezek ki esetleg, vagy bármi módon eltérek a normális emberektől. Egyre inkább elemzem a saját mondataimat, gondolataimat, mert nem akarok hibákat véteni. Nem akarok rosszabb lenni másoknál. Annyira sokat hibáztam már, de tudtomon és akaratomon kívül. Bízom benne, hogy azért vannak akik a hibáim és tökéletlenségeim ellenére is elfogadnak és szeretnek :-) Most úgy érzem nagyjából rendben vagyok, persze sokszor elkap az érzés, hogy nehogy megint az legyen mint régen, hogy hülyeségeket írok. Ettől nagyon félek. Mindenáron meg akarok felelni, mert nem akarom hogy azt higgyem minden rendben van, holott meg nincs, és erről én ne tudjak... vagy tudjam, ha valami nem ok, vagy legyen minden ok. De az hogy én "álomvilágban" éljek, és csak én ne tudjak arról, ami probléma vagy nevetséges velem kapcsolatban - azt nem szeretném.
Azt hiszem túlságosan sokat foglalkozok azzal, hogy megfeleljek az embereknek... talán azért, mert olyan kevesen vannak mellettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése