Tegnap hazajött I (Anyu férje), és korán reggel beállított a szobámba, és ki akart "rázni" az ágyból. Mondjuk én pont aznap éjjel nem tudtam aludni, tiszta kóma voltam reggel. Mondtam, esélytelen, hogy ma kirángasson itthonról. Nem is sikerült neki, pedig mindent bevetett. :-P Amugy van egy dolog amiről talán csak egyszer tettem említést itt a blogban még régebben: Ez az I engem zaklat és molesztál. Főleg mióta fogytam. Állandóan olyan dolgokat súg a fülembe, amik illetlenek, és zavaróak, szexuális töltetűek, én pedig legszívesebben azt mondanám neki "Menj a fenébe, nem vagyok kíváncsi a sok disznóságra, amit művelnél velem!". De nem tudok ilyen kegyetlen és erős lenni, hogy ezt a fejéhez vágjam. Persze mindig leállítom, már amennyire le sikerül. Fogdos, és a nyakamon lóg folyton, ha éppen nincs külföldön. Foglalkozna inkább a saját feleségével, anyuval. Biztos megteszi, de rólam szálljon le. Én nem érzek iránta, egyik ez, a másik pedig, hogy neki FELESÉGE VAN, anyu eddig minden pasiban csalódott, akivel összejött, megcsalták, hát úgy látszik I is ilyen természetű, és leszarom hogy mit csinál, csak engem mellőzzön, ha lehet. Nekem egy tortúra mikor itt van, hogy folyamatosan le kell őt állítanom, hogy ne érjen hozzám. Ez haraggal tölt el engem, és dühös vagyok rá. És kétségbeesett, mert nem merek szólni senkinek, senki nem járna jól, csak még nagyobb bajok lennének. Ezért magamra vagyok utalva. Egyébként meg aszexuális vagyok (nem mozgat meg a szex gondolata, és nem tudok / tudnék senkivel úgy lenni). Szerintem még R-el sem, bár ki tudja. Elméletben vágyom rá, de gyakorlatban kicsit sem. Mindent olyan tökéletlennek látok a világban (NEM R-et), semmi nincs normálisan megtervezve, ha esnie kéne az esőnek, süt a Nap, ha meg fordítva akkor fordítva. Ma pl sütött a Nap odakint, gyűlölöm a Napot, túl bántó, szúró fénye van. Az eső viszont megnyugtató. Talán ma éjjel esett pár csepp hát nem valami sok... mindegy.
Egyébként I folyamatosan azt hajtogatja, nagyon csinos vagyok, ami még jól is esne, de látom a háttérszándékot mögötte, mi mást akarna mint "lefektetni", hát azt elmondom SOHA DE SOHA nem fogja elérni. És egyébként meg a hajamra kenhetem azt hogy "csinos vagyok", mit érek vele, mondjátok meg, de most komolyan? aki csinosnak lát, az kifejezetten idegesít, és az egész dolgot én nem is azért csinálom (a fogyót), mert azt gondolnám, hogy attól majd boldog leszek. Ez evészavar nálam, és nem egy hobbi, vagy passzió. A hányásokat sem azért csinálom, hogy szebb, vonzóbb legyek (bár talán néha ezt hiszem, de NEM!). Ez már egy nálam berögződött dolog, egy RUTIN, ami beleivódott az életembe, és amitől hiába is akarnék, NEM TUDOK szabadulni. Szóval tök nyolc, hogy csinos vagyok vagy sem (amugy nem, mert kövér vagyok), ettől nem leszek boldogabb vagy boldogtalanabb.
Nem tudom mit akarok, nincs igazi célom, tulajdonképpen nekem így jó ahogy vagyok, ahogy élek, a megszokott. Nem bírom ha valami felborítja a mindennapi rutinjaimat. Azt hogy reggel kimegyek a konyhába, meginni egy édesítős minimális tejporos kávét, azt, hogy utána leülök a gép elé, és megnyitom a Facebookot, az első hogy megnézem R adatlapját, nem e posztolt valamit, majd Andrisét, majd pedig szépen a hírfolyamot böngészem. Azt, hogy utána, azon vagyok, hogy ne egyek egész nap, ha meg eszek - hányok. De ha már valami váratlan dolog közbejön (pl ami most Szerdán lesz - új radiátorokat szerelnek be a szobáinkba), az engem kicsinál. És Pénteken meg doki nap, szerencsére itt Csabán, nem kell utazgatni Gyulára. De az is egy tortúra lesz nekem. Nem tudom mi értelme mindennek. Az egész nagy szarnak.. a világnak... SEMMI.... az ég világon semmi.... csak az apró / nagy örömöknek, pl mint a kávé ivás, és blogírás. De amugy semmi értelmet nem látok az életben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése