Gyűlölöm az egészet.... ezt a bizonytalanságot, ezt az értelmetlen vágyakozást R iránt, ezt a depressziót és mindent.... Bárcsak már vége lenne az egésznek, vagy nem is tudom... eddig úgy voltam vele, jó élni, mert azért mégiscsak élet, vannak dolgok amik azért jók lehetnek, de már komolyan nem tudom.... nem jó sehogysem. És ma ettem egy fél tányér gombapörköltet, és ettől is kikészültem megint. Ez így nincs jól, hogy mégha keveset is eszek de kikészülök lelkileg. De főleg az készít ki, hogy annyira reménytelen az, hogy R valaha is szeretni fog... nem, nem fog soha felfigyelni rám - ha eddig nem tette - és ez ellen NEM TUDOK semmit tenni. Ez a helyzet. Vagy elfogadom, vagy szenvedek. Én szenvedek. F**om az egészbe, elegem van, nem akarok élni (azért nem ölném meg magam)...
De már annyira elegem van az egész "életből"... :'-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése