~ Falak

Én soha nem fogok már "jó pontot" szerezni R-nél. És arra meg pláne nincs remény sem, hogy valaha is szeretni fog. Nem keresem (mert gyáva vagyok), nem írok neki (mert azt gondolom zavarja), egyszóval úgy gondolom, nekem NINCS JOGOM kapcsolatban lenni R-el semmilyen szinten. Nem érdemlem meg a barátságát, és ő olyan elérhetetlen, csodálatos, misztikus, hogy örülök ha a "ruhája széléhez érhetek" - persze átvitt értelemben. Nem értem és nem tudom, hogyan lehet valakire ennyire felnézni, de én ENNYIRE istenítem ŐT. Nem akarom ezt, mert tudom, ez neki is és nekem is rossz. Tudom pontosan, hogy SOHA nem lesz semmi előrehaladás. Sőt... egyre inkább eltávolodunk, lehetséges, hogy ő már úgy is érzi, hogy lemondott a barátságról, talán nem is volt fontos neki (nem tudom), vagyis ettől félek... nem "gyanúsítom meg" ezzel, hogy nem ért semmit neki ez az egész, csak én így érzem. Az a baj, hogy hiába vannak/voltak jelek, hogy fontos neki a barátságunk, én mégsem hiszem el. És ez nem az ő hibája, hanem az enyém. Hogy szinte semmi pozitívat nem hiszek el magammal kapcsolatban. Pl azt sem, hogy valakinek fontos lehetek. Nálam csak fekete és fehér létezik. Nem hiszek az árnyalatokban és színekben. Vagy van valami, vagy nincs, és vagy TUDOK valamit vagy nem. Vagy elhiszek valamit vagy nem. És ezek nem függnek tényleg SEMMITŐL. Pláne nem külső tényezőktől. Mégha valaki a kezét-lábát törné azért hogy bebizonyítsa szeret, ha én nem érzem úgy, vagy nem hiszem el akkor semmi értelme. És az a baj, hogy tényleg lehet hogy valami egyértelmű, de bennem mégis másmilyen kép van az adott dologról, és nekem "csak az számít", én hogyan gondolom. Nem tudnak meggyőzni a gondolataim, érzéseim helytelenségéről. Hiába logikus valami, ha én másképp gondolom. De talán itt most az a logikus, hogy R már nem gondol rám soha, és saját magát is "kivonta a forgalomból", azaz nem nyilvánul meg. Vagy ki tudja, lehet vannak "titkos weboldalak" a neten, ahová írogat, más névvel, csak azokról én nem tudok. Ami helyet ismerek, és tudom hogy R fent van, ott sehol nem nyilvánul meg. Lehet hogy tényleg ilyen óriási önkontrollja lenne??? Vagy talán hidegen hagyja az egész emberiség, és lenéz mindenkit? Na ezt nem úgy akartam megfogalmazni, mintha rossz lenne, vagy probléma lenne. Csak mint egy következtetést a dolgokból. Mármint szerintem totál igaza lenne, ha tényleg lenézné az embereket (főleg engem), mert én nem vagyok olyan erős, hogy SOHA ne írjak, és csendes legyek mindig. Hihetetlen, hogy képes valaki ekkora önkontrollt gyakorolni. Ez már nem emberi tulajdonság, hanem valami magasan afelett álló. 

Inkább így: "Make me feel, don't tell me..."

Nem tudom mit akarok. Nem tudom mi lesz.... de nem érdemlem meg R-et. Azt sem érdemlem meg, hogy "megszólíthassam". És ha meg is tenném, mit gondolna? Nem tudok megfelelni, nem vagyok okos, nem tudok "felnőni hozzá". Nem vagyunk "egy súlycsoportban". Semmilyen értelemben. Ő extra hiper szuper vékony, extra hiper szuper okos, és még sorolhatnám.... vagy ha ezek közül mégsem igaz valami, akkor sem tudok a "közelébe jutni". Van egy fal előttem, és szerintem előtte is. Két fal egymás előtt pedig már túl sok. Sőt, lehet hogy előttem egy egész vasbetonból készült "építmény" húzódik. Na ezen jusson át valaki! Most magamon ironizálok. Túl sok a félelem és gát és kétség bennem. És tudom, ha azt várom majd R segít, vagy tesz valami lépést, amit én tudok "kezelni", akkor várhatok a végtelenségig.... Ahhoz, hogy valaki közel kerüljön hozzám, hát én nem is tudom mi kell.... talán egy egész élet. És még akkor sem garantált a "siker". És ráadásul R is hasonló szerintem ilyen értelemben. Vagyis így képzelem. Egyébként meg nem tudom, néha azt hiszem ismerem őt, néha meg azt hogy egyáltalán nem. De ez nem annak a függvénye, ő mit tesz vagy mit nem tesz, hanem annak, hogy éppen milyen "hóbortom" van, mit képzelek be. Hát nem könnyű velem az tény. Sőt! Senki nem ismer engem. Még az sem aki azt hiszi hogy igen. Ugyanis még én is fedezek fel állandóan új dolgokat magamban, és rohadtul nem tudok magamon sem kiigazodni. :-(