~ Vajon mi tetszik annyira Benne?

Ma nem vagyok jól... azt hiszem fel fogom adni... bárcsak sikerülne, vagy bárcsak NE sikerülne. Az hogy elfelejtsem R-et. Nem tudom kiverni a fejemből ŐT. Megannyiszor elképzeltem, hibákkal is, úgy hogy "nem tökéletes", elképzeltem, pl amikor reggel felkel, és kócos a haja, meg hasonlóak, most nem írok extrémebb elképzeléseket, de sokszor elképzeltem a realitást, hogy milyen lehet, magamat vettem alapul, én milyen vagyok, és talán benne is van hasonlóság, és továbbra is ugyanúgy, sőt ha lehet ezt mondani - még sokkal de sokkal mélyebben szeretem! Úgy értem, nem létezik olyan hiba, ami nekem elvenné a kedvem az érzéseimet tőle. Elképzeltem azt is hogy vele élek, és ő pl tegyük fel nem tesz semmit, vagy hogy beteg, én mégis nagyon és ugyanúgy szeretném ŐT. Én tisztában vagyok azzal, hogy az emberek "nem tökéletesek", mégis akit szeretünk, az nekünk tökéletes, a hibáival együtt. Mindenkinek vannak hibái, de talán nem mindenkinél a hiba a lényeges. Amit mondani akarok hogy van akinél a hibák vonzóak. R-nél így van mindenképpen. Nincs olyan hiba amit ne tudnék szeretni benne. Bár hozzáteszem eddig semmi hibát nem fedeztem fel benne, tényleg semmit. Vagy az is lehet ami hiba "lehetett volna", nekem az nagyon tetszett és tökéletességnek láttam. 

Szenvedek... amiatt, hogy távol akarom magam tartani Remtől, mert számomra ez a "tökéletes állapot", csak simán szeretni őt, távolról, rajongani érte, de ugyanakkor vágyom arra, hogy vele összebújhassak csendesen, nem megszólalva, csak érezve. Legjobb az lenne, ha az emberek nem beszélnének egymáshoz, nem éreznék úgy hogy válaszolniuk kell a másiknak (Rem tudja ez milyen, és nekem ez nagyon tetszik - még ez is!). Nekem viszont közlés kényszerem van, de párszor még le fogom venni a blogomat. Az a baj mindig ingadozok aközött, hogy melyik (?) a JOBB. Én is a tökéleteset akarom. Vajon melyik az? Megnyilvánulni vagy nem megnyilvánulni? Azon gondolkozom, Remben vajon az tetszik e hogy nem nyilvánul meg, vagy azért tetszik e ez a nem megnyilvánulás, mert vonzódom hozzá és szerelmes vagyok belé? Vajon melyik? Vajon jobban tetszene e nekem, ha másmilyen lenne, ha beszédesebb, ha kifejezné magát, ha mutatna magából, ha kifejezne érzéseket, gondolatokat, vagy én mégis úgy ahogy van mindenestül ilyennek szeretem? Mivel én vágyom rá, hogy tudjak róla, mégha nem is kommunikáció útján, de ha posztolna mondjuk Facebookra, az nagyon jó lenne. Vagy ha blogot írna. Bár lehet hogy fájna ha nem rólam írna benne... ilyen értelemben én is "bűnt" követek el mások ellen, mert én nekem a naplóm főszereplője Rem. Én másképp nem tudom elképzelni. Talán legjobb lenne ha csak két lélek lenne, én és Rem, és szeretne, és vonzónak találna, és úgy érezné én irányt tudok neki mutatni, tudok valamit adni. 

Nem vagyok jól. Írnom kell. Nekem ez a nyugtatóm. És kell az hogy olvassanak. Ha magamnak írok az nem olyan. De mivel a kritikát nem bírom elviselni, ezért leszedtem a hozzászólási lehetőséget. Aki nagyon akar közölni nekem valamit az ír az emailemre. Bár eddig még nem írtak. Egyébként nem arról van szó, hogy burokban élek, és semmit nem engedek be... vagyis lehet mégis erről van szó. Semmi behatást nem engedek be a lelkembe. Ha megbántanak, közömbös maradok, "kizárom" a kritikát. 

Elég fáradt vagyok... muszáj aludnom... de pár dolgot legalább leírtam, úgy ahogy gondolom / érzem.