~ Pánik

Rosszul indult a napom. Dokihoz kellett volna mennem, és úgy volt hogy apu elvisz, de közben beleszaladtak kocsival a kocsijába, és ezért nem tudott értem jönni. Busszal kellett volna elmennem, de én úgy KÉPTELEN vagyok. Nem bírom a sok embert, a keveset is nehezen. Tömegközlekedési eszközön képtelen vagyok utazni. Utána mamám felhívta nagybátyámat, hogy nem akarok elmenni, majd nagybátyám a telefonban akart velem beszélni, de rámjött a pánik, attól hogy nekem dokihoz kell mennem, és elkezdtem sírni. Pánikrohamot kaptam. És először mamám sem kapcsolt, hogy mi a helyzet, hanem forszírozta, hogy keljek fel, öltözzek, mert megyünk a dokihoz... én meg ott szorongtam és sírtam a fürdőszobában - oda menekültem, de jött utánam mamám, és még mindig nem kapcsolt, erőltette hogy készüljek. Akkor már nagyon sírtam. Nem szoktam sírni, és most is már kétségbeesésemben tört ki belőlem. Be kell látnom: beteg vagyok. Próbáltam leküzdeni, de a pánikroham pont olyan, hogy nem lehet. Aztán szerencsére rájött mamám hogy itt nagyobb a baj mint gondolta, és aztán már mondta, hogy jó akkor nem megyünk csak nyugodjak meg. Meg mondtam hogy nem bírok beszélni nagybátyámmal, sem pedig találkozni vele, ilyen állapotban. Nagyon féltem, hogy eljön, és beszélnem kell vele, vagy ami mégrosszabb huzakodni. Aztán nagyon lassan megnyugodtam, de kellett vagy egy óra hozzá. Ez az egész eléggé elrontotta a napomat. :-(

Legalább nem is kajáltam ami jó, és "fogytam" (vagy csak a víz jött ki belőlem, de) ma délben már 46,5 kg voltam. Mondjuk hozták a kaját amit rendelünk, és elég fincsi, nem tudom hogy fogok neki ellenállni, de folyamatosan azt a képet nézegetem, amit beraktam ide a blogba (amin az van hogy üres tányér egyenlő kóros soványsággal). Eddig még hatásos. Jó lenne ha ma összejönne a fast, de félek este rámtör a binge. Már érzem hogy kezd eluralkodni rajtam az éhség, belemar a gyomromba, a torkomba, a csontjaimig hatol ez az érzés, az ereimben érzem az éhséget... De valahogy ki kell bírnom. Muszáj. És ez egy erőpróba is nekem, mekkora az akaraterőm. Azért szeretem kitolni a határokat, de ez már nekem is sok... ez az érzés. Ez a kínzó-maró éhség. De azért még bírom és tartom magam.