~ Mostanában...

Az a helyzet hogy nagyon szarul vagyok, sokminden bánt, pl az hogy talán nem kellett volna vállalnom ezt a kiscicát, Tigert, mivel tudhattam volna, hogy beteg vagyok, nem tudom normálisan ellátni, és egy cica akár 15-18 évig is élhet és nekem addig MUSZÁJ róla gondoskodnom, és nem tudom hogy mi lesz, ha már nem lesz mamám, mert ő ugye 73 éves, és ha vele valami történne (de ne legyen!), akkor én Gerlára anyuékhoz nem vihetném a cicát, mert ott van egy kutya, ami azonnal széttépné, mert ő csak EGY macskát tűr meg, a másikat, a feketét, mert úgy van nevelve. És hát apuhoz sem vihetném, mert emeletes ház, és apu UTÁLJA ha bent állat van, nem érti meg, hogy valahol az állatnak is kell lennie. Szóval ez az egyik dolog ami miatt most depizek, hogy mi lesz a cicával, mert szeretem, de sok gondot okoz, - persze ez várható is volt – de most valahogy úgy érzem az egész az én felelősségem, és én nagyon nem bírom a felelősséget. Hülye vagyok, tudom, hogy befogadtam, de nagyon megsajnáltam, hogy valaki kidobta. És szerintem most is ugyanezt tenném – befogadnám – ha megtalálnám ismét kint, szal egyszerűen nincs szívem egy állatot éhhalálra és szenvedésre ítélni. Mondjuk néha ezt a cicust is bezárjuk a másik szobába, ahol nincs senki, a halak miatt, meg amiatt, hogy kicsit tudjak gépezni, mert egész nap NEM TUDOK mindig a macskával foglalkozni, ő pedig mászik fel rám állandóan… szal nem olyan hawwai az egész.. :-S A másik dolog ami elkeserít, hogy Reményről szerintem már 2 hónapja semmit nem tudok, de másfél biztos van. A Facebookon SEMMIT nem oszt meg, semmi tevékenység SEHOL, már nem hív (talán nem is baj - a telefonfóbiám miatt), és én sem hívom. Ma írtam neki, egy rövidebb levelet, hogy hiányzik, meg hogy remélem jól van... de TÉNYLEG nagyon hiányzik, és szeretném ha NEM szakadna meg közöttünk az a „minimális maradék kapcsolat” ami még elmondható hogy van…. Amit tennem kéne, az hogy felhívom, de képtelen vagyok. Egyszerűen van bennem valami blokk, ami gátol. :-S

Hízás/fogyás terén; én mostanában rengeteget zabáltam, volt hogy egy nap két főtétel konzervet is megmelegítettem magamnak, és felfaltam pillanatok alatt, és még utána ettem hideget is… RENGETEGET ESZEK! És most 47 kg vagyok, de tegnap 48 voltam, csak ma viszonylag keveset ettem, meg kipisiltem a sok folyadékot amit megittam, és tényleg nem is értem, hogy nem mentem még 50 fölé, pedig simán lehetett volna, annyit ettem. :-/// Nem 47 kg-nak nézek ki, hanem 60-nak szerintem vagy 70-nek. Vagyis én mégtöbbnek látom magam, de szerintem nem látszik a különbség a 60 kilós és a mostani alakom között. Anyu is a múltkor megjegyezte: „De jól nézel ki, jó hogy már nem olyan beesett az arcod!” – és mindezt akkor mondta pont, amikor 46,2 kg voltam – szal a legkisebb súlyom. Akkor most gondolhatjátok hogy többnek nézek ki – mivel több is vagyok :-(

Tegnap éjjel álmodtam. Sajnos Rem nem szerepelt benne, pedig jó lett volna...

Pl a legutóbbi álmaim:

1)      Este van, és valahol vagyok egy csoporttal, fiúk lányok vegyesen. Csupa helyes srác, de rövidhajúak. Nincs ott Remény, de megtetszik egy fiú, aki úgy tesz mintha meleg lenne. Vagyis én tudom hogy azért tesz úgy, hogy engem féltékennyé tegyen, de amugy nem meleg, de ő nem tudja hogy én tudom, hogy ő nem meleg :-P A szerepébe nagyon beleéli magát, smárol a fiúkkal előttem, meg kézenfogva járkálnak, és kiderül, a másik srác tényleg meleg – nem az aki nekem tetszik. Félek, hogy aki nekem tetszik is meleggé válik, mert annyira sokat van a másik sráccal… aztán, mintha kicsit én lennék az a srác aki tetszik, egy kis időre a bőrében találom magam, és smárolok azzal, aki amugy nem jön be nekem :-S Aztán az álom vége felé, a srác aki bejön nekem, odajön és elmondja hogy ő nem meleg, csak féltékennyé akart tenni, mert ő engem akar. Én meg akkorra már érdektelen leszek, s eszembe jut, hogy ez csak álom, és Rem van nekem (legalábbis őt szeretem), s mondom, nincs az egész álomnak semmi jelentősége, olyan lesz mintha meg sem történt volna. A fiú erre elkeseredik és kérdi, semmi esély, hogy összejöjjünk? Mondom, két okból nem: az egyik, hogy én R-et szeretem, a másik hogy ő (az álombeli fiú) csak egy álomkép… aztán én is elkeseredem, hogy végülis tök imponáló hogy valakinek bejöttem, és ő is nekem, s hogy semmi nem lesz belőle.

2)      Katiról (régebbi szerelmem) és Annáról álmodtam (mindketten szobatársaim voltak). Egy suliban vagyok, ott van Anna, és valami ajándékot adok neki, egy karkötőt, amit én készítettem gyöngyből, és véletlenül egy szoknyát is adok neki :-P Fura, mert be volt csomagolva a karkötő, és abban a hitben voltam, hogy csak karkötő van a csomagban, de mikor kinyitotta Anna, egy gyönyörű szoknya is volt benne. Zavarba jöttem, mert nem tudtam nem e turis a szoknya, vagy nehogy égő legyen valamiért. Aztán Anna mondta hogy ez a szoknya pont jó rá, és nagyon örül. Aztán valami gyűjtés volt, adakoznia kellett a diákoknak a suliban – mi nem diákok voltunk, csak vendégek – és láttam, hogy Kati is ott van. Anna odament hozzá, hogy adakozzon, valami kevéssel. Aztán láttam, ott van Kati barátja (Szabolcs), aki a valóságban is a barátja (Kapcsolat). És odajött Szabolcs, és bedobott 1 ft-ot a perselyembe. Mondom Katinak, ennyit jelentek én neked? Erre Kati odajött, és mondta Szabinak, nem érdekli, ha most haragudni fog, de meg kell valamit beszélnie velem. És akkor Szabolcs mondta rendben, és elment. Kati meg könnyes szemmel mondta, hogy nem szabadna erről beszélnie, és tulajdonképpen velem sem szabadna egy szót sem váltania, de nagyon fontos vagyok neki. És belerakott kb 10 ezer ft-ot a perselyembe, vagy már nem tudom mennyit de jó sokat. Aztán rámnézett, és láttam rajta, hogy nagyon hiányol, majd gyorsan Szabolcs után ment. Meg még azt mondta Kati, hogy soha többé nem beszélhetünk, és nem találkozhatunk. Aztán eltűntek. Ja még annyi volt, hogy mondtam Katinak, hogy annyit ad amennyit ő akar, és ha úgy érzi, nem muszáj adnia pénzt. És közben azt éreztem, ő tartozik nekem (Lelki értelemben), de mégsem mutattam ezt ki.

Hát ezek voltak az álmaim, meg még volt, csak elfeledtem. Elég szar volt hogy ismét Katiról álmodtam. Jobb lett volna Reményről álmodni. De hát az álmainkat nem mi választjuk meg általában.