Azok a szemek...

A címről két dolog jut eszembe. Az egyik Remény szemei. Hogy mennyire gyönyörűek, és milyen mélyérzésűek. A másik is Reménnyel kapcsolatos, mégpedig egyik csetelésünkkel. Egyszer MSN-en írt valamit hogy "azok a szemek... olyan üresek... tudom mit jelentenek... láttam már ilyet". Ezt tulajdonképpen nem rólam írta, de úgy éreztem, mintha rólam írná. Most ez beugrott, és olyan érzés az egész, mintha ő látta volna előre, hogy én (is) belekerülök az evészavarba. Vagyis most nyert értelmet ez a mondat számomra. Talán az én szemeim is üresek egy külső szemlélő által, pláne, ha csak elvagyok a gondolataimmal, és nem vagyok figyelmes a külvilágra. Pedig nagyon is sok érzés van bennem, de kezdem mégis magamévá tenni ezt az "ürességet" - mindenféle szempontból. Remény nagyon jó megfigyelő. Olyan dolgok tűnnek fel neki másokkal kapcsolatban, amik még az adott illetőnek sem. Vajon mit lát még bennem? Látja, hogy merre tartok? Vajon érzi mit érzek iránta? Szerintem R nagyon empatikus, mégha titkolja is. Nagyon bele tudja érezni magát azok helyzetébe, akik hasonlóak hozzá - persze másokéba is. De olyan mintha "röntgenszeme lenne" ilyen szempontból nézve. 

Igen, üresek a szemeim és én is üres vagyok, egy élőhalott. Persze felfedezhető egy minimális élet, élni akarás, szikra a szememben, de talán olyan üres minden... ez azért tükröződik. Van aki szépnek lát, nem értem miért, pedig semmi szépség nincs bennem. Vagyis testileg már tökéletesedem, de mit ér az egész, ha közben nulla érzés? Csak a nagy nihil van. Mit ér egy porcelánbaba gyönyörűsége, ha belül halott? Ez csupán egy hasonlat volt. Mégis sokkal fontosabb még mindig nekem, hogy legyek "porcelánbaba", mint az hogy boldog. Miért? Nem értem. Annyira szeretetre éhezem, hogy mindenem feláldozom, a boldogságom, az egészségem, a testem - mindent! Csak hogy egy minimális cseppnyi szeretetsugár áramoljon felém és megérezzem a melegét! Igen, ennyire koldulom a szeretetet. Pedig a család elhalmoz vele elvileg, "mindenkinek én vagyok a kedvence" (tudom miért, mert lefogytam), de mégsem elég ez, nem érzem őszintének, nem is tudom... ha visszahíznék 10 kilót, már nem lennék kedvenc. Tudom. Mert annyi eszem van. Amíg szép és vonzó vagy - mindenki szeret. Mikor veszítesz a varázsodból, nem leszel más csak egy szürke egér, akivel a kutya sem törődik. De én abba belehalnék! És ami aggasztó, én is a vonzó embereket szeretem. R nagyon vonzó, és nagyon tetszik, és tulajdonképpen nem csupán a kinézete, hanem az élete, az ami mögötte van, az a koncepció amit követ. Nekem az tetszik benne hogy így gondolkozik valószínűleg mint én, vagy van hasonlóság benne. Úgy érzem ismerem őt, és ő is engem.