Ma nagyon hiányzott Remény!
Kétszer hívott, de ki voltam kapcsolva, mert még mindig félek telefonon beszélni. Tegnap éjjel írtam neki egy sms-t, hogy ma fel fogom hívni, és az sms végére odabiggyesztettem zárójelbe, hogy (Szeretlek). Nem tudom hogy vette, de úgy éreztem le kell írnom. Van amikor az ember már nem tudja magába folyatni az érzelmeit, a szeretett személy iránt érzett szerelmét. Nagyon szeretném hallani a hangját, de nem merem felhívni. Estefelé felléptem chatre, hátha ott találom, vagy később belép. Nem jött ma.
De volt fent valaki akire kivetítettem ŐT.
Balázs8017 felhasználónévvel jött fel valaki, akiről én azt gondolom hogy Remény. De az is lehet hogy csak NAGYON SZERETNÉM ezt hinni. Mivel olyasmi témákról beszéltünk, hogy lazítani kell néha, és kikapcsolni a gondolatainkat. Szerettem volna érezni ŐT (Reményt), hogy szeret, hogy velem van, hogy kíván, hogy kimutathatom neki az érzelmeimet... minden vágyam az, hogy szeressen. BÁRMIT megadnék ezért. Mialatt fent voltam chaten, VÉGIG abban a hitben voltam hogy az új tag az nem más mint Remény, és azért jött fel hogy érezzük egymást. Kb 2 óráig nagyon jó érzés öntött el testileg és lelkileg egyaránt, mert kicsit "Reménnyel lehettem". Lehet hogy nem ő volt, de én akkor azt úgy éltem meg.
Mert hittem benne.
Bíztam benne, AKARTAM, hogy Ő legyen az!
Bíztam benne, AKARTAM, hogy Ő legyen az!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése