Az életem így suhan el mellettem anélkül, hogy bármit is élveznék belőle, vagy látnám a szépségeit:
Mintha csak a szürkeséget látnám, és minden rohanna, én pedig szeretnék kicsit lelassítani, lelassítani azokat a momentumokat, melyek valamennyire tűrhetőek, és nem csak az út szélét látni, hanem megélni azt teljes valójában, látni előre is, túllátni a dombokon, akadályokon, melyek eltakarják szemem elől a Napfényt, a derűt és boldogságot... és nemcsak menni magányosan ezen a Végtelen Úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése