Annyira rossz... megint hánytam. Nem akartam ma sem enni, tegnap 300 kcalt ettem, és ma nem akartam semmit, de már szinte mindenről a kaja jutott eszembe. Így kimentem a konyhába, és megettem egy kicsi kiflit meg egy fél zsemlét tejjel. Emlékeztem rá, hogy ott a lehetőség, hogy "kiadjam", és éltem vele. :-S
Ma ugyan mamám itthon volt, de éppen telefonált, becsuktam szépen az ajtaját, és kimentem a wc-be. Már simán ment, s tökélyre fejlesztettem mára a "hangtalan hányást". (Emlékszem szegény Zsike mesélte, hogy képes hangtalanul hányni). Hát mostmár én is tudok. Nem nagy ügy.
Mégis olyan bűntudatom van. de ami még rosszabb, hogy nem jött ki minden. Féltem, hogy mamám befejezi a telefonálást, és kijön és megkérdezi mit csinálok. Amire reálisan nézve nem sok esély volt, tekintve, hogy a wc-ben nem igen szoktak mást csinálni mint wc-zni. Én mégis paráztam. Szóval igyekeztem gyors és "hatékony" lenni, de mivel féltem, így félbehagytam. Később újra megpróbálom, remélem még nem lesz felszívódva a kaja... bárcsak tudnék JÓ példát mutatni de így nem tudok, hogy ilyesmikről írok... de ez hozzám tartozik, ez vagyok én - igen ez, egy szerencsétlenség, aki mindenkinek azt mondja, vigyázzon magára, meg egyen rendesen, s közben ő maga meg a megtestesült bűn. Legszívesebben aludnék pár hétig, s pár hét után felébredve, szeretnék arra eszmélni, hogy negyven valahány kiló vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése