Félelmek (még mindig)

Nem bírok emberek közé menni. Ha kimegyek az utcára, lehajtom a fejem, és nem merek szembenézni a szembejövő emberekkel. Vagy rájuk nézek, de rögtön lesütöm a szemem, azt gondolván, mennyivel rosszabb vagyok náluk. De van olyan is hogy nem gondolok semmit, csak szorongok, ha egynél több ember van a "közelben". Az egy ember alatt a legközelebbi hozzátartozómat értem.

Továbbá nem bírok enni mások előtt - már megszokták, hogy pl Karácsonykor (nekem az is kínszenvedés - vendégek miatt), nem eszek egy falatot sem, csak ülök magamba roskadva az asztalnál, lehajtott fejjel. Próbálok magamra erőltetni mosolyt, de leginkább egy grimasz lesz belőle, a szorongás miatt. Kész tortúra. Pedig alapból szeretném én élvezni ezeket a szép ünnepeket, mert alapvetően nagyon fontosak az emberek, az emberi kapcsolatok az életemben. Mégis menekülök minden társas érintkezés elől.

A NET az egyedüli menedékem.

Sokszor a chattől is "félek", mert ha felmegyek a chatre, és mondjuk csak ketten lennénk, hogy nekem kell vinni a beszélgetést, és úgy érzem "meg kell felelnem". Pedig legszívesebben csak hallgatnék, csak írás nélkül fenn lennék, hogy érezzem, nem vagyok egyedül. A legrosszabb az, amikor neten megismerek egy nagyon jó barátot, és ő meg akar látogatni. Akkor én szó szerint pánikrohamot kapok szinte. Nem tudom kezelni, ha kérdi mikor jöhet, csak hebegek habogok, hogy én félek találkozni, és mindig kitolom minél későbbre, persze úgy hogy sose jöjjön össze a találkozó. Nem élném túl. Ez ha belegondolok - szörnyű - mivel, nagyon nagyon szeretném, ha nem lennék beteg és képes lennék találkozni barátokkal és felhőtlenül, önfeledten élvezni egy társas együttlétet. DE NEM MEGY! Nemhogy félek, de pánikolok ettől. :-( És ha össze is jönne egy ilyen találkozó (ami lehetetlen), akkor én iszonyatosan szenvednék közben, és görcsben lennék végig.

(Most olvastam a bura.hu-n, hogy létezik egy olyan betegség, aminek a neve generalizált szorongás. Ez nagyjából annyit tesz ki, hogy a beteg szinte mindentől pánikban van és szorong... elgondolkoztam, hogy végülis ha nekem Szociális fóbiám van, lehet hogy nem is az a fő betegségem, hanem elképzelhető, hogy generalizált szorongás az igazi diagnózisom - amit még nem állapítottak meg - mivel nálam is az van, hogy állandóan feszült vagyok mindentől.)

kapok gyógyszert a Szociális Fóbiára, de nem igazán használ. Valdoxan nevű antidepresszánst adtak erre, azt mondta az orvos, hogy ez segíteni fog, hogy "bátrabb" és tevékenyebb legyek. De sajnos olyan mélyről fakadnak a szorongásaim, és olyan súlyosak a félelmeim, hogy nem segít. Most próbáljuk az orvosommal kideríteni az okokat, és a lehető legmélyebbre ásni. De ettől nagyon félek, mert félek szembesülni a félelmeim okával...

ha a felszín ennyire megvisel, és ennyire pánikolok attól, aminek az okát sem tudom, akkor a valódi ok vajon mit fog előidézni belőlem?


Bele sem merek gondolni.... teli vagyok félelmekkel, és azt hiszem belehalnék, ha leásnánk a gyökerekig. :-(