Még mindig nagyon szeretlek R. Ez már így fog maradni amíg élek, tudom. Annyira, annyira szeretnélek elhalmozni szeretettel, szerelmes sms-ekkel, de nem szabad. Nem zavarhatlak ezzel. Annyira szeretném érezni, hogy szeretsz, de a szociális fóbia megakadályoz még abban is hogy felhívjalak. Nem akarok a nyakadon lógni sem, de nem is tudnék. Félek minden társas érintkezéstől (beleértve a telefonálást.). De istenem, Te vagy álmaim fiúja, te testesíted meg azt a fiút (férfit akár), aki számomra nagyon fontos. Úgy gondolom, inkább egy tinifiú vagy mint férfi (a szó legjobb értelmében), de számomra mégis a kettő egyben, hiszen szeretlek, és úgy érzem te vagy a társam. Mégha ez nem is így rendeltetett, mert te mást szeretsz. De attól én még szeretlek, és örökké szeretni foglak. Nem lesz olyan pillanat hogy én megszűnjek téged szeretni! Itt élsz mélyen a szívemben, lelkemben, Te vagy az akiért mindenemet odaadnám, egyedül amit képtelen vagyok megtenni az a találkozás, mert mélységesen félek attól, hogy elveszítelek - igen ennél is jobban - és én abba belehalnék!
Amit irántad érzek az igazi, mély szerelem, minden aspektusával annak, amit a szerelem szó magába képes foglalni! Te vagy életem vágya, a legnagyobb álmom és vágyakozásom tárgya, Te drága fiú, kinek gyönyörű minden rezdülése, minden megnyilvánulása, minden vonása, és kinél gyönyörűbb lényt még soha életemben nem láttam..!
Nem akarom elveszíteni a szereteted, szükségem van "legalább" erre, hogy érezzem, velem vagy lélekben, mégha nem is kommunikálunk, én nem kérek mást, csak hogy a szívedben legyen hely számomra. Amikor telefonon vagy chaten beszélgetünk, én mindig olyan esetlen vagyok, nem vagyok igazán jó a spontán megnyilvánulásban, ezért olyankor nem tudom kifejezni ezen csodálatos érzéseket irántad, na meg persze nem is lehet, mert tudom mást szeretsz. De én ettől függetlenül továbbra is és örökké végtelenül szeretlek!
Nem akarom elveszíteni a szereteted, szükségem van "legalább" erre, hogy érezzem, velem vagy lélekben, mégha nem is kommunikálunk, én nem kérek mást, csak hogy a szívedben legyen hely számomra. Amikor telefonon vagy chaten beszélgetünk, én mindig olyan esetlen vagyok, nem vagyok igazán jó a spontán megnyilvánulásban, ezért olyankor nem tudom kifejezni ezen csodálatos érzéseket irántad, na meg persze nem is lehet, mert tudom mást szeretsz. De én ettől függetlenül továbbra is és örökké végtelenül szeretlek!
Tudom, hogy Te milliószor jobbat érdemelsz nálam, egy igazán gyönyörű személyt, egy olyan embert aki hozzád hasonlóan csodálatos, okos, gyönyörű, helyes, talpraesett, gondoskodó, szerető, intelligens, és még sorolhatnám.
Valójában tudom hogy "hiába" megyek le negyven valahány kilóra, akkor is ugyanolyan ronda maradok mint eddig, nem fogok megszépülni a fogyástól, de mégis a testi adottságaim talán kicsit előnyösebbek lesznek, bár tudom nincs értelme, mert te akkor sem engem fogsz szeretni, de engem mégis ez éltet, hogy hozzád hasonlatossá váljak, igen, mert gyönyörű fiú vagy, gyönyörű szabályos arccal és gyönyörű szemekkel, a világ leghelyesebb fiúja! Nem túlzok, hogy is túlozhatnék, mikor látlak milyen gyönyörű vagy, milyen csodálatos, milyen egyedi, milyen lélekkel teljes és milyen különleges! Soha soha nem foglak feledni, mindig Te leszel életem álma, mégha elérhetetlen is. Nem tudok másra gondolni, pedig látod, hónapokig semmi kontakt, de ez nem hogy csillapítaná az érzelmeim hanem mindinkább még lángolóvá teszi az irántad érzett szerelmem! Ne haragudj Drága R., hogy ezeket itt leírom, de neked nem merem ezeket leírni, és valahol szükségem van rá, hogy kiadjam a sok érzést amik felgyülemlettek bennem, persze továbbra is rengeteg érzés marad bennem, és talán ez az egész számodra riasztó lehet, de én nem azt szeretném ha félnél tőlem, vagy úgy éreznéd, én "üldözlek", próbálok csendben maradni más helyeken, bár nagyon nehéz nem írni a gyönyörű csodálatos lényedről, de én nem szeretném ha neked ez teher lenne, én csak nagyon szeretlek, ezért van ez az egész, ezért írok ilyen szenvedéllyel és érzelemmel, túl érzelmes vagyok, tudom ez baj, nem akarok az lenni, de már nem bírom magamba fojtani a szerelmemet... Szeretlek. Örökké.
Valójában tudom hogy "hiába" megyek le negyven valahány kilóra, akkor is ugyanolyan ronda maradok mint eddig, nem fogok megszépülni a fogyástól, de mégis a testi adottságaim talán kicsit előnyösebbek lesznek, bár tudom nincs értelme, mert te akkor sem engem fogsz szeretni, de engem mégis ez éltet, hogy hozzád hasonlatossá váljak, igen, mert gyönyörű fiú vagy, gyönyörű szabályos arccal és gyönyörű szemekkel, a világ leghelyesebb fiúja! Nem túlzok, hogy is túlozhatnék, mikor látlak milyen gyönyörű vagy, milyen csodálatos, milyen egyedi, milyen lélekkel teljes és milyen különleges! Soha soha nem foglak feledni, mindig Te leszel életem álma, mégha elérhetetlen is. Nem tudok másra gondolni, pedig látod, hónapokig semmi kontakt, de ez nem hogy csillapítaná az érzelmeim hanem mindinkább még lángolóvá teszi az irántad érzett szerelmem! Ne haragudj Drága R., hogy ezeket itt leírom, de neked nem merem ezeket leírni, és valahol szükségem van rá, hogy kiadjam a sok érzést amik felgyülemlettek bennem, persze továbbra is rengeteg érzés marad bennem, és talán ez az egész számodra riasztó lehet, de én nem azt szeretném ha félnél tőlem, vagy úgy éreznéd, én "üldözlek", próbálok csendben maradni más helyeken, bár nagyon nehéz nem írni a gyönyörű csodálatos lényedről, de én nem szeretném ha neked ez teher lenne, én csak nagyon szeretlek, ezért van ez az egész, ezért írok ilyen szenvedéllyel és érzelemmel, túl érzelmes vagyok, tudom ez baj, nem akarok az lenni, de már nem bírom magamba fojtani a szerelmemet... Szeretlek. Örökké.
MY LOVE IS ETERNAL!
Imádkozom Istenhez hogy egyszer az enyém lehess.... És hálát adok neki hogy megismerhettelek!
Imádkozom Istenhez hogy egyszer az enyém lehess.... És hálát adok neki hogy megismerhettelek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése