Kivagyok.... reggel már 54 kg voltam, erre nem bezabálok?! Volt egy óriási bingém. Persze aztán megint 55-ön felül mutatott a mérleg. Az egész azért van, mert ki vagyok általában éhezve, és már annyira nem bírom és annyira szenvedek hogy.... de tudom ez nem mentség - mások akik nem esznek van akaratuk, meg tudják csinálni, és én is megtudnám, ha kínlódva és szenvedve is, de meg bírnám. Ehelyett itt tökölök már hetek óta, s stagnálok 2 szám körül! Ráadásul most volt itt Imre (anyu férje) aki megdicsérte a melleimet (de utálom szegényt, még molesztált is), s utána azt mondja nekem: "ha mozognál még a bélműködésed is rendbejönne." - Nah ebből azt szűrtem le hogy nagy a hasam - mert nagy ez tény - de akkor is nagyon szarul esett. Ma már semmi kaja, sajnos kaptam csokit nőnapra, de odaadom mamámnak, hogy dugja el úgy hogy ne találjam meg. Azt hiszem elkezdem csinálni az 50 napos diétát, amit Dinah és még páran csinálnak.
Bár most pár napig fastolnom kéne, de tudom, hogy akkor szédülnék és ki tudja lehet el is ájulnék (párszor majdnem megtörtént) - így talán a diéta inkább. Miért akarok én annyira anorexiás lenni, holott annyira szenvedek a nemevéstől?
Talán azért, hogy végre elfogadjanak, az legyek aki akarok lenni, megvalósítsam az álmomat, hogy én is tudok olyan szép és helyes lenni mint R.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése