Evészavar

Tegnap beszélgettem a chaten nbalazzsal. Szeretek vele beszélgetni, jobban mondva chatelni. Valahogy arra lyukadt ki az egész beszélgetés, hogy a virtuális közeg valahogy rossz, és "le kell róla szokni". Nos, lehetséges hogy igaza van, de mint írtam volt, én mégis úgy gondolom hogy "nincs hibás, vagy rossz". Szóval minden elfogadható lehet valamilyen szinten. A netes környezet, persze nem valódi. Persze egy becsapás vagy illúzió, önbecsapás is. Mégis egyfajta "pótlék". Valaminek a pótlása amit a való élet nem adott meg nekünk. Tehát azt hogy "rossz", nem lehetne egyértelműen kijelenteni. Szerintem egyébként nincs tisztán rossz vagy tisztán jó, ebben a világban. Minden valahogy egyebolvad, keveredik.

Most a kajálás témáján gondolkoztam a mielőbb... ma voltam anyuékkal Tesco-ban, és anyu ment a húsos pulthoz húst venni. Én KÉPTELEN voltam közel menni ahhoz a részhez. Már messziről láttam a húsokat "kiteregetve", mint valami árucikket.... s arra gondoltam, olyan mintha sok sok hullát árulnának.... az émelygés fogott el. Egyszerűen nem bírok a húsra nézni... rosszul vagyok tőle..... és utána a kocsiban végig mellettem "pihent" a megvásárolt hús egy zacskóban. Próbáltam nem arra nézni. Egyszerűen roszul vagyok a gyilkolástól, az emberek bele sem gondolnak, hogy LÉLEKKEL rendelkező élőlényeket zabálnak meg.... ölnek le... gyilkolnak le! Ez egy horror!

Na, a másik dolog, amiről írnék még... maga a kajálás... visszafogom magam ennek terén. Ez nem "csupán" az hogy fogyni akarok, (mert nem is mondom minek látom magam), hanem valahol már egyfajta kontroll is. Be akarom bizonyítani, hogy ELLENT BÍROK ÁLLNI. Kinek akarom bebizonyítani? Talán elsősorban önmagamnak, hogy képes vagyok valamire. Ha már másra nem LEGALÁBB ERRE. Kell az embernek egy kapaszkodó, amibe kapaszkodik. Egy biztos pont. Valami ami mindig ott van vele.... nekem az ANA az ilyen. Vagyis most ez a szó van rá hogy ana, de nem vagyok én (még) anorexiás.  Viszont nagyon csábít a gondolat, hogy tudok alakítani magamon. Hogy "jobbá" tudok válni, ha van önkontrollom. Nem nagy dolog igazán "csak" ÖNKONTROLL. Az nem lehet hogy nem bírom elérni! Szóval, ha másra nem is de erre képesnek kell lennem.

Én másoknak nem szívesen beszélek az evészavarról, mert sokszor volt hogy "negatív visszajelzést" kaptam.... ami hetekre hazavágott, és elvette az önbizalmam évekre. Nem mintha amugy is olyan rettentően sok lenne belőle. A múltkor a chaten írtam pár szösszenetnyi gondolatot arról, hogy miért jó nem enni és kibírni, de aztán valamikor utána, valaki szóba hozta a "kövérség" szót és témát, na onnantól kezdve, nem írtam többet a nemevésről... én a szót nem bírom elviselni, megemészteni, még akkor sem, ha nem velem kapcsolatban merül fel. Maga a szó olyan mintha a legnagyobb félelmem testesítené meg. Én is gyűlölöm leírni, de olvasni is, meg hallani pláne! Szóval talán ez is egy "fóbia" lehet, nekem ilyen fóbiám van, felvállalom.

Szerencsére a napokban ismét megszabadultam sikeresen 2 kg-tól, mégpedig úgy hogy nem ettem két napig semmit. Ma este ugyan ettem, pár falat zsemlét, meg pár falat kefírt (kb 4-4 falatot), hála az égnek, a 4. falatnál bevillant egy tiltakozás hogy én ezt "NEM EHETEM MEG". Egyszerűen NEM SZABAD! És ez hatásos volt. Le tudtam állni, pedig nagyon éhes voltam. Sokszor nagyon éhes vagyok, de nem eszek... kínlódok, hánykolódok......  a legrosszabb periódus az éjszaka ilyen szempontból... főleg ha nem bírok álomba merülni. Akkor állandóan jön a "küzdelem" a gondolataimban, egyik oldal azt mondja, "éhes vagy, ugyan már ehetsz egy kicsit, nem lesz semmi ha eszel, enni kell", míg a másik oldal így: "Ha eszel, hízol, így is nézz magadra, nem látod magad? Sosem fognak elfogadni mások, sosem mersz majd kimenni az utcára, te sem fogod magad soha elfogadni", és ezek egymással harcolnak az érvek felsorakoznak mindkét oldalra, s én amig bírok küzdök az ágyamban az éhségemmel és az érvekkel, de sokszor nem bírok az éhséggel, és muszáj ennem...... a napokban sokkal erősebb voltam mint egyébként. Tehát több önkontrollom volt. Meg bírtam állni kaja nélkül, vagy minimális kajával.

Imre azt mondogatja nagyon csinos vagyok (Imre anya férje). Mondjuk ez jólesik, és örülök ennek. De talán jobban esne ha azok mondanák akiket szerelemmel szeretek... vagyis NEM! Én nem is akarom hogy bármilyen megjegyzést tegyenek rám az alakomra meg úgy egyáltalán.... nem akarom hogy rólam legyen szó. Azt szeretném ha elfogadnának és szeretnének. Kb Ennyi.