Az Igazi Szerelemről

Egyébként szerintem LÉTEZIK Igaz Szerelem. Én úgy érzem amit R. iránt érzek az ilyen, vagyis tudom hogy ez az, mert én bármit elfogadok tőle, az egész Lényét úgy ahogy van, nagyon szeretem a "hibáival" együtt (bár én nem hibáknak látom, de ugye mondják, hogy senki sem tökéletes - én R-t tökéletesnek látom, de ha valami mégis "hibája" lehet, én azt is NAGYON SZERETEM Benne. De én eddig semmi hibát nem fedeztem fel benne. Ha van is, azt is szeretem.)

Szeretném Boldoggá tenni, ha úgy hogy mellette állok és meghallgatom akkor úgy, ha úgy hogy távol tőle, és "békén hagyva" akkor pedig úgy. Nem akarok semmit erőltetni, ami neki rossz, soha. Ha ő mást szeret azt is elfogadom, és megértem. Én mindent szeretek Benne, azt is megértem, ha Ő mást szeret és elfogadom. De attól még az érzéseim nem fognak megváltozni, még akkor sem ha azt mondaná hogy gyűlöl. Volt valaki az életemben akit sokáig nagyon szerettem, de ő már a kezdetektől fogva gyűlölt, de bennem még ez sem változtatta meg az érzéseket, sokáig rajongtam érte, nagyon szerettem és valójában most is szeretem, csak már nem szerelemmel. Csak - mivel ő teljes mértékben elutasított és azt választotta hogy azt akarja hogy én hagyjam őt békén - így eleget tettem a kérésének, és nem kerestem, mégha nagyon fájt is, megértettem, és betartottam, mert szerettem. Azért akit szeretek, bármire képes vagyok, jobban mondva azért hogy akit szeretek boldoggá tegyem! Nem magam helyezem előtérbe egyáltalán, nekem fontosabb a másik - ha szerelemről van szó. Számomra a szeretett Lény Boldogsága a legfontosabb, nem a sajátom. Éppen ezért nem keresem R-t sem, mert úgy érzem, ha szüksége lesz vagy lenne rám, akkor megkeres, és akkor én ott is leszek neki (bár vannak félelmeim, igyekszem ezeket legyőzni). Számomra nem az az első, hogy "kielégítsem a vágyaimat" azáltal hogy ráerőltetem magam a másikra, hanem a legeslegfontosabb, hogy Boldognak lássam akit szeretek! Nekem R életem szerelme. És ha ő mással Boldog, akkor számomra ez a legfontosabb. Ezért sem keresem Őt, mert nem akarom zavarni. És bármennyire is nehezemre esik kibírni hogy ne írjak neki, kibírom, bár néha írok neki így is, hogy érezze, van kire számíthat, de általában csendben vagyok és nem írok. Kibírom, mert Szeretem. Szenvedek, de mint írtam, Ő az első.