Szenteste

Nah, megvolt a nagy ünneplés, úgy indult, hogy el sem akartam menni anyuékhoz, mert annyira feszült s ideges voltam, hogy úgy éreztem én most képtelen vagyok emberek között meglenni. De aztán úgy voltam vele, Karácsony, anyu készült, s hogy ne okozzak csalódást, bármilyen nehéz is ez egy megoldandó feladat, hogy legyűrjem a feszültségem, s elmenjek, szóval elmentem. Az ajándékok is megvoltak, valamikor oda kell adni. Hamar érkeztünk (tesómmal és mamámmal mentem), mert még várni kellett anyu férjének a családjára is. kezdtem egyre feszültebb lenni, hát benyomtam egy Rivotrilt, tesómnak is kellett ő is feszült volt. A nagyszobában üldögéltünk várva a többi családtagra. Persze itt is anyu készült egy csomót, sütihegyek, meg karácsonyi vacsora, szóval már előre paráztam, de eldöntöttem, hogy azért sem eszek csak megkóstolok mindent, hogy ne essék sértődés. Aztán betoppantak a többiek, s nekültünk a vacsorának....... első menü, húsleves, nem akartam szedni aztán anyu kiszedett nekem valamennyit, ettem belőle egy keveset, de nem az egészet. Amit nem ettem meg, Imre ette meg. A második fogás, töltött kápi, szeretem (persze hús nélkül), de nem szedtem... beletörődtek. Aztán volt még sült hús, tört krumplival, azt sem ettem. Utána még jött a többi sütiféle, anyu valami mézes csodát csinált (nem mézes kalács), a Nők lapjából szedte a receptet. Állítólag nagyon fini lett, tesóm megkóstolta, de én nem...... szégyellem, de nem kóstoltam meg, mostanában a gyomrom sem bírja a sok kaját, s reggel megettem az aznapi adagomat (kefír és zsemle 1-1 db). Szóval a karit megúsztam szinte nuku kajával :-DD legalábbis ezt az első napot.

Aztán jött az ajándékozás, mindenki a fa elé állt, s énekeltünk, majd odaadtuk az ajándékokat egymásnak. Mindenki nagyon örült az ajándékának amit vettem, legalábbis úgy tűnt. :-) Anyu fel is vette a nyakláncot, Imre megjegyezte, hogy jó ízlésem van (a nyakláncra utalva). Én kaptam egy ari kis papucsot, ilyen szőrméset, egy parfümöt (a kedvenc márkámból), egy fülbevalót, egy tusfürdőt, meg csokikat..... mindennek örülök bár a csokinak nem mert már most csábít........ de azért értékelem a figyelmességet. :-) Minden jól alakult, amugy van Imrének egy fia és egy lánya, és nekem a fia nagyon bejön, szóval tök helyes meg minden, sztem én is bejövök neki, úgy vettem észre. És megkérdezte hogy kaphat e tőlem egy ölelést, és megöleltük egymást, és az olyan jó érzés volt!! Talán a legnagyobb ajándék ez volt. (Imre fia 28 éves mint én). Talán reálisabb lenne vele "foglalkoznom", mint R-el, de én mégis R-be vagyok szerelmes.

Ja amugy R tényleg nagyon örült az ajándékoknak, meg mondta hogy majd küld ő is vmit nekem, de én lebeszéltem róla, mondtam hogy én nem azért küldtem neki az ajándékot, mert viszonzást várok, hanem mert nagyon szerettem volna örömet szerezni neki. Olyan kedves volt, olyan jó volt hallani a hangját!! :-)))

Ma meg holnap is "karácsonyozunk" még, sajnos, ma mamámhoz jönnek vendégek, de vagy 15-en, holnap apuhoz megyek. Egész jól bírom a karácsonyt ebben az évben, le is kopogom, remélem még ezt a két napot is jól kibírom. De tényleg, sajnos ilyenkor szinte minden a kajáról szól, mindenki süt-főz, de hogy minek azt nem tudom, mintha az lenne a lényeg....... pedig milyen jó lenne csak úgy összeülni kártyázni, vagy társasozni vagy bármi, - kaja nélkül. Hát nem? :-)