Harcolok magammal. Hatalmas a megfeleléskényszerem. Szeretnék VALAKI lenni. Ezért lavírozok a különböző személyiségek között, tehát, mindig próbálok olyan lenni ami szerintem megállja a helyét. Ez olyasmi, hogy nem merek szabadon kifejezni bármit, (időnként), hanem magamra erőltetek egy olyan személyiségjegyet, ami nagyon bejön nekem, de nem érzem annyira jól benne magam. Éppen azért mert "erőltetett". És mindezt tényleg azért hogy elfogadjanak és szeressenek. Állandóan megfigyelek és elemzek. Főleg az embereket. Ez akár lehetne jó is, de mégsem érzem jól magam ebben. Kezd egy kicsit kényszeres lenni az egész dolog... tudom, hogy ez pl nem betegség, ez az elemző személyiség, de már szinte nem is tudok elvonatkoztatni, és mindig jelen van. Ez valójában szenvedés.
Tényleg mindig változnak a dolgok, mindig más állja meg a helyét. Ezért figyelek nagyon, de ez a figyelem nem azt jelenti hogy használni is tudom amit megfigyeltem. Inkább csak konstatálom ami van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése