A Szerelemről

Ma ezt írtam ki a facebook oldalamra:

"Miért olyan nehéz szeretni a kevésbé csinos külsővel megáldott embereket, akik egyébként a világ legjobb emberei? Azért mert a szemünkkel nézünk és nem lélekkel. Meg kell mindannyiunknak tanulni lélekkel látni."

Valahol úgy érzem ez mégis hamis állítás.... valahol igaznak vélem, más szemszögből meg nem állja meg a helyét. Hiszen a lelkünk, ha szeret valakit, azt nem az érdemeiért szereti hanem ok nélkül. Vagy ha van oka, akkor sem lehet a szeretetet meghatározni hogy kire irányuljon. Vagy van, vagy nincs. Ugyanakkor többféle szeretet is létezhet, de a leghatalmasabb mégis a szerelem érzése. És ha szerelmes vagy valakibe, akkor nem tudsz mást szerelemmel szeretni. De attól még szerethetsz nagyon több embert is, de mindig lesz egyvalaki akit jobban szeretsz mindenkinél. Bárcsak mindig viszonzott lenne a szerelem és azt szeretnénk aki viszont szeret. De ez nem így működik. A szerelem egy megfoghatatlan dolog, és a szerelem számomra vonzalmat is magába foglal. Vagyis nemcsak hogy magába foglalja, de egyik legfontosabb eleme.

Az ember nem ő maga dönti el kibe lesz szerelmes. Az érzés általában hirtelen találja el az illetőt, én nem hiszek annyira abban hogy idővel alakul ki. Én a szerelem első látásra dologban hiszek, és ezt tapasztaltam eddig. Szóval ezt vélem igaznak.

Vagyis az igazi szerelemnél szerintem mind az illető külsejét mind pedig a személyiségét szeretjük és vonzódunk hozzá. Ahol bármelyik is "hibádzik", az nem lehet igaz szerelem.... ha valamit nem szeretsz a másikban, már nem szereted igazán. Az igazi szerelem az, amikor mindent szeretsz a másikban. És az igazi szerelem szerintem viszonzott. Ha nem viszonzott, akkor még nem találtad meg az igazit.