Azt hiszem megértettem Spellbound miért tette közzé a gondolataimat....
Bízott bennem annyira hogy tudta hogyan fogok reagálni, hogy tudta, egyszerűen tudta, hogy tanulni fogok az esetből. Hogy rá fogok jönni, hogy az ítéleteimet le kell küzdenem, és nem feltétlenül a rosszat fogom látni. Bár kezdetben meg voltam ijedve, és igen a rosszat feltételeztem sajnos. Nem láttam tisztán és helyesen, nem láttam át, hogy bizonyára tanító jelleggel tette közzé a gondolataimat. Szerintem pontosan tudta hogyan fogok reagálni, és milyen változások fognak végbemenni bennem. Vagy nem tudta de bízott benne. Megvolt a bizalma bennem, hogy le tudom szűrni, hogy ebből mi a tanulság, és hogyan kell ezután élnem, cselekednem. Amit tudok meg is teszek. Szeretném az összes ítéletemet leküzdeni, mindenki felé. A legutóbbi és még sok blogbejegyzésemben, illetve egyéb írásaimban ítélkeztem, főleg a családom felett. Nem mondom hogy ezeket az ítéleteket leküzdöttem, de azt igen hogy felismertem hogy nem helyes. Fontos volt ez a felismerés, és szeretnék ezentúl odafiyelni mindig ha sikerül, hogy ne bántsak meg senkit. Mégha nem is olvassák, még gondolatban sem akarok ítélkezni. Nagyon szeretnék jó lenni. Olyan aki példát mutat, aki talán kicsit jobbá tudja tenni vagy javítani a jelenlegi világon, helyzeten. Minden ember egyedi, és mindenki érző lény, nincs is jogom bármivel kritizálni bárkit... de megtörtént és komolyan szégyenlem magam emiatt. Ma mélyebben magamba néztem és rájöttem, bennem (is) rengeteg hiba van. Nincs jogom ahhoz, hogy bárkiről bármi rosszat írjak mondjak vagy gondoljak. Az emberek valahol „egyformák” hasonló érzésekkel. Ha meg akarok másokat érteni, akkor elég ha magamat megértem. Ha másokra is úgy tekintek mint magamra, akkor már egy lépést tettem előre talán. Most így érzem. Aztán majd az idő eldönti, mi állja meg a helyét. :-)
Bemásolok még ide két hozzászólásomat, amit a bura.hu-ra írtam. Mert szerintem fontos, legalábbis pár dolog felismerése szempontjából. Bár nagyjából erről van szó benne amiket itt leírtam most.
bura.hu (amit írtam hozzászólásként):
"Fontos hogy próbáljunk meg nem ítélkezni. Elolvastam nagyrészt amit küldtél, vannak benne értékes gondolatok. Vannak amikkel tudnék vitázni. Ezt a levél feladójának írom. Nem tudom ki és hogyan fogja megkapni ha ezt elküldöm válaszlevélként, ugyanis látom egy csomó hozzászólás van.
Én Jézus követője vagyok, vagyis nagyon szeretnék hozzá tartozni. Ezért fontosnak tartom a megértést és szeretetet. Nem az a lényeg hogy legyőzzük a másikat - akár szavakkal, vagy mással. A legfontosabb az érzés, és az hogy megértsük hogyan érez a másik lény. A tudás érdekes, ez tény, de én nem tartom nagyon nagyra.... persze engem is elkapott egyszer kétszer a tudás iránti vágy, hogy érezzem: "vagyok valaki". De ez nem fontos számomra, amit sokra tartok az a szeretet, a beleérző képesség, a segíteni akarás, a bűnök leküzdeni akarása. Mert vannak bűnök vagy hibák, de ezek nem mások számára bűnök, hanem önmagunk számára. Mi nekünk önmagunk lelkiismeretével kell elszámolni. :-)"
bura.hu (másik hozzászólásom):
"Vannak gondjaim, mindenkinek vannak. Többek között a világot sem tudom elfogadni ilyennek. Sok a gonosz rossz dolog benne.... bármit meg lehetne magyarázni, és meg is lehetne cáfolni. Viszont az tény, hogy soha nem fogunk belelátni TELJESEN egy ember érzéseibe és fejébe. Mert ahhoz minimum ő kellene hogy legyünk. Ezt most független írom. Ezért nem kellene senkinek ítélkeznie. És ezért szeretnék én is ítéletmentesen élni. Úgy hogy mindig a szeretet vagy megértés vezéreljen. Aki másokat lenéz, vagy rosszat gondol, nem biztos hogy helyesen teszi. Tévedhet. Ezért én is úgy állok már hozzá mindenhez (legalábbis próbálok), hogy ne a rosszat lássam. Hanem a jót. De ez nagyon nehéz.... de azért próbálkozom. És jó lenne ha ezt mások is megértenék. Bárki, aki olvassa. Jó lenne ha az emberek nem bántanák egymást... mert nem tudhatják mit érez vagy gondol a másik - hogy milyen gondjai vannak, mik érték, miért mond ezt vagy azt vagy milyen szándékkal célzattal. Lehet olyan is hogy valaki rosszat mond a másiknak, de nem úgy érti... lehet teljesen másképp. ezért fontos a tolerancia, a megértés. Meg úgy általában a pozitív hozzáállás. Nagyon nehéz ez tény, de csak nyerhetsz vele, ha próbálsz jó lenni. Megérteni a másikat. Nem rögtön letámadni.... persze ez az emberi reakciók körül a legelső, ha támadnak hát visszatámadsz... vagy elhagyod a "helyszínt". Vagy csendben maradsz.... nos a legjobb szerintem, ha megértéssel fordulsz affelé aki támad.... általában megenyhül akkor vagy ő is úgy fog hozzád állni ahogyan te hozzá. Persze vannak egyedi esetek, de érdemes megpróbálni ezt a dolgot.;-)"
"Vannak gondjaim, mindenkinek vannak. Többek között a világot sem tudom elfogadni ilyennek. Sok a gonosz rossz dolog benne.... bármit meg lehetne magyarázni, és meg is lehetne cáfolni. Viszont az tény, hogy soha nem fogunk belelátni TELJESEN egy ember érzéseibe és fejébe. Mert ahhoz minimum ő kellene hogy legyünk. Ezt most független írom. Ezért nem kellene senkinek ítélkeznie. És ezért szeretnék én is ítéletmentesen élni. Úgy hogy mindig a szeretet vagy megértés vezéreljen. Aki másokat lenéz, vagy rosszat gondol, nem biztos hogy helyesen teszi. Tévedhet. Ezért én is úgy állok már hozzá mindenhez (legalábbis próbálok), hogy ne a rosszat lássam. Hanem a jót. De ez nagyon nehéz.... de azért próbálkozom. És jó lenne ha ezt mások is megértenék. Bárki, aki olvassa. Jó lenne ha az emberek nem bántanák egymást... mert nem tudhatják mit érez vagy gondol a másik - hogy milyen gondjai vannak, mik érték, miért mond ezt vagy azt vagy milyen szándékkal célzattal. Lehet olyan is hogy valaki rosszat mond a másiknak, de nem úgy érti... lehet teljesen másképp. ezért fontos a tolerancia, a megértés. Meg úgy általában a pozitív hozzáállás. Nagyon nehéz ez tény, de csak nyerhetsz vele, ha próbálsz jó lenni. Megérteni a másikat. Nem rögtön letámadni.... persze ez az emberi reakciók körül a legelső, ha támadnak hát visszatámadsz... vagy elhagyod a "helyszínt". Vagy csendben maradsz.... nos a legjobb szerintem, ha megértéssel fordulsz affelé aki támad.... általában megenyhül akkor vagy ő is úgy fog hozzád állni ahogyan te hozzá. Persze vannak egyedi esetek, de érdemes megpróbálni ezt a dolgot.;-)"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése