„Gyanús dolgok”

Írok megint. Mert itt IGENIS beszélni kell ellhallgatott dolgokról. Először is Augusztus 20-án meghalt az egyik legeslegjobb netes barátnőm, Zsike (Koncz Erzsébet). Nem derült ki mi okozta halálát, sok betegsége volt, többek között bulimarexia, és borderline személyiségzavar asszem. Akkor nagyon kiborított az, hogy nem indokolták meg mi okozta a halálát. Fura nem az borított ki hogy meghalt - vagy ki tudja - mivel úgy igazán, nem is éreztem úgy hogy meghalt volna. Hanem az borított ki, hogy annyit írtak a fórumra a barátainak, hogy "álmában hunyt el.". Na már most, 27 évesen hogy lehet csak úgy meghalni?? egy 27 éves ember - mégha beteg is - általában nem szokott halálos beteg lenni, előfordul, de annak nagyon kicsi a valószínűsége. Első gondolatom ez volt: "csakis a gyógyszerek okozhatták, vagy valaki így intézte, így tüntette fel a dolgot, mintha álmában halt volna meg." Ezt meg is írtam a bura.hu fórumára. Erre nem érkezett reagálás. Ott azon a fórumon volt Zsikének egy külön üzenőfala, azóta új bura.hu verzió van, minden törlődött a régiek közül. Itt ezen a Földön valami nagyon nem OK!

Illetve semmi sem. De most hála Istennek jól vagyok. Viszont akkor is ki kell fejeznem magam, le kell írnom mi bennem van, volt. A másik dolog amit fontosnak tartok közölni a barátaimmal és azokkal akik olvasnak. Nagyon megkedveltem valakit: Reménynek hívják, és a chatemen szokott általában lenni. Sokan támadják,és rásütöttek olyan jelzőket, amik nem igazak véleményem szerint. Azt kell tudni, hogy Reménynek van egy sajátos stílusa, amit sokan félreérthetnek. Páran úgy érzik gúnyolódik, de én tudom hogy ez csak a személyének a része ez a stílus, mint nekem az enyém. Nagyon tetszik ahogy kifejezi magát. Igaz, igen "fiatal" fiú, 19 éves, de hatalmas tudása van. Mégha ő nincs is tisztában vele, bár úgy vettem észre, mondja is utal rá ki is Ő. De tudom, hogy NEM FÖLDI lény. Sokan irigyek rá, vagy nem tudom mi lehet, de bántják és támadják. Xean, őt is nagyon bírom, ő megérti Reményt azt hiszem. És engem is. Megértjük egymást. Nincs féltékenykedés semmi ilyen. Érdekes mód, jóval idősebbek, nem értik meg azt, hogy egy ember nem mindig egyforma, illetve, hogy több énje lehet egy "embernek" is. Itt most nem említenék személyeket, de volt rá példa, hogy lekezelően bántak Reménnyel, lenézték, mert hogy ő "fiatal". De én mondom nagyon sokat tud! Ha nem is másoktól, ő nem ide való. Neki is nehéz ez az élet úgy vélem. Régebben írt arról, hogy hogyan jutott ki egy fekete lyukból, na a családom ezen nevetne ha elmondanám, illetve ha ilyen téma szóba kerül, hülyének nézik az embert. Pedig egy ilyen véresen komoly dolog! Egy fekete lyuk az nem "semmi", aki belekerült valaha, az igencsak szenvedhetett eleget. Én is voltam hasonlóban, bár nem mondanám kifejezetten fekete lyuknak, de valami "mellékút" a dimenziók között. Hát nem volt kellemes elhihetitek. És ez csak enyhén van kifejezve, hogy ne bántsam senki lelkét. 2001-ben volt, a naplómban sokszor olvashattok erről a dátumról, vagy az akkori eseményekről amiket átéltem. Sokszor visszatérek rá, és nem véletlenül. 2001, az amit soha nem feledek. De az 1999-es év körül sincs rendben valami.... emlékszem akkor jártam az Euro Oktaéder programozói suliba (hozzáteszem nem tudtam elvégezni, mert akkor már volt valami gáz). Ott ültem órán a második vagy harmadik emeleten az épületben leghátul, a tanár magyarázott, de én valahol egész máshol jártam... mint az Animátrixban a kölyök című részben a főszereplő. vagyis nem biztos hogy ez volt a címe. És arra lettem figyelmes, kinézve az ablakon srégen a terem másik végéből, hogy valami NEM VALÓS. Hirtelen arra eszméltem, mintha nem élnék már vagy nem tudom. Azt is tudni kell ehhez hogy 1999-ben volt a World Trade Center elleni támadás... de most meg beugrott hogy az Euro Oktaéderbe talán nem is 99-ben jártam... de akkor ott tudatosan megéltem hogy 1999 van és a tanár éppen megemlítette, hogy mi történt az ikertornyokkal. És akkor valami bekattant, hogy én lehet hogy ott voltam akkor? És már nem is élek? Meghaltam? Persze hogy nem haltam meg, hiszen az érzékelésem megmaradt, de valahogy egészen másmilyen volt minden hirtelen ott és akkor a teremben..... mintha hirtelen csillagkapuba kerültem volna és úgy lennék akkor ott. De ez nem az első eset volt és nem az utolsó - és előjele a 2001-es eseményeknek, mikor az őrület határát súroltam. De ezekbe most nem mennék bele.