Látni vágyóknak

Azt hallottam valamikor valahol hogy a 3. szemes látást meg tudják tanítani. Ezzel már akkor is fenntartásaim voltak mikor hallotam, most pedig ismét elgondolkoztam a dolgon... hogyan tudnának valamit tanítani amit senki sem tud egészen? Hiszen, a 3. szemes látás olyan szerintem amiben a lehetőségek végtelenek, és soha nem tudunk mindent elsajátítani amit ez a dolog magában foglal. Erre a napokban jöttem rá, mikor ismét elkezdtem látni és érzékelni... arra jöttem még rá, hogy valószínűleg soha nem lehet "eléggé látni", pontosan a lehetőségek végtelen száma miatt.. Éppen ezért az ember ha tényleg lát egy bizonyos szinten, képtelen elszállni magától, mert pontosan tudja, hogy nem tud semmit :-D (és ekkor rájön arra is hogy senki sem több vagy kevesebb nála, mert mindenki tanul és fejlődik). Tehát pontosabban kifejezve, egy mondatot szeretnék itt most megosztani veletek mit szintén hallottam valahol: "Az ember minél többet tud, rájön hogy egyre kevesebbet tud." Ez igaz a látás képességére is... minél többet lát, annál inkább érzi, hogy nagyon kevés még az amit lát, és hogy soha sem fog tudni úgy látni ahogy szeretne. Elsőre úgy tűnik általában - legalábbis nálam így volt hogy - kicsattanok az örömtől, hogy végre kinyílt a szemem, utána jön az az érzés hogy te jó ég, eddig mit láthatott más belőlem, azt hogy mennyire alacsony szinten kommunikálok, érzek, s élek.... s ezután jön az, hogy úristen akkor lehet sőt biztos hogy most is alacsony szinten vagyok és ennél több is van, és lehet hogy a többi ember van ébren, és én még mindig alszom és hogy ők most is azt látják hogy én egy "alacsonyabb létforma" vagyok, és nem tudok semmit... ilyenkor mindig elönt az érzés hogy többet és többet akarok tudni, látni és teljesen felébredni. De ez paradox, mert soha nem lehet úgy felébredni hogy végleges stádium legyen. Mindig vannak mélyebb és magasabb szintek, éppen ezért, soha nem lehetünk azok akik szeretnénk, és még azt sem mondhatjuk hogy elértünk egy olyan szintet amivel elégedettek lehetünk legalább. Így vágyunk soha nem elégülhet ki, s a cél maga a tanulás és a fejlődés, nem pedig a végleges stádium. :-) Éppen ezért azt javaslom aki látni akar, ne ezt erőltesse, mert aki "igazán látó" az el fogja fogadni őt olyannak amilyen, s nem fogja kevesebbnek érezni mint önnönmagát, mert pontosan tudni fogja hogy ő honnan indult, s nem több nem kevesebb senki sem senkinél, és mindenkiben van érték, egyformán, és aki látásra vágyik inkább próbálja meg élvezni a pillanatot a jelenlegi helyzetét, és meglátni benne a tudás örömét, hogy ott tart ahol tart, hogy előtte van még az ÚT maga, ami sok kalandot s varázslatot rejteget számára :-)