Istenem olyan magányos vagyok! Annyira hiányzik VALAMI az életemből... csak telnek a napok és én még mindig ott tartok mint egy éve, sőt két éve, sőt 10 éve... Miért van ez az iszonyatos nagy Űr bennem? Miért érzem olyan távolinak magam az élettől és más emberektől? Miért érzem úgy, hogy minden csak illúzió ami jó? Pedig tudom, TUDOM hogy nem az, mert hiszek az igazi boldogságban, hogyan mondhatnám, hogy nem létezik, holott ez az egyetlen amiben igazán hittem egész életemben... ? Ezért élek, hogy egyszer tényleg boldog legyek és az egész Világ, és Istennel egyesülhessek igaz szerelemben, de ennek sokkal többnek kell lennie annál ami itt a Földön megtörténhet valaha is.. Meddig, óh meddig tart ez a végtelen harc itt a Földön? Meddig kell megjátszani hogy élek holott a lelkem halott még mindig? Ki fogja felébreszteni, és meggyógyítani édes szerelemmel? Kell valami... kell valami.... nem tudom mi az csak a hiányát érzem..még mindig alszik a Világ, az egész Világ alszik... mikor nyílik ki a szemünk és látjuk meg az örök fényt, a végtelen határtalan szeretetet és boldogságot? Miért kell egy Világban aludnunk és álmokban élnünk?
Csigusz annyira jó hogy leírod az érzéseid! Csigusz egy lány a www.bura.hu-ról aki naplót vezet és nagyon megfogtak az írásai... itt olvashatjátok a naplóját:
Annyira értem miről írsz... bárcsak én is le tudnám írni ami bennem van... néha írok eseményekről de olyan üresnek és hiteltelennek érzem az egészet... szeretnék úgy írni mint gyógyszer nélkül valaha. Nem tudom megfogalmazni mi hiányzik, ha ezt akarom szavakba önteni csak egy szó jut az eszembe: Isten. Vele szeretnék lenni örökké és örökké nagyon közel hozzá... egyesülni akarok Istennel lelkileg. Azt szeretném ha nem is testem lenne hanem csak szellemi testem olyan mint a füst vagy az illat és Istennek is és egyesülnénk édes Szerelemben. Mindig csak erre várok... én úgy érzem rossz helyre születtem egy idegen világba véletlenül mert valamit elrontottak vagy én rontottam el valamit amikor megfogalmazódtam Isten "fejében"... úgy érzem az életem egy álom és én fel akarok ébredni, egy sötét szobában némán kiabálok hogy fel akarok ébredni ebből, vissza akarok térni oda ahonnan való vagyok amire már nem emlékszem de érzem hogy oda való vagyok... egy távoli világba ahol nincs közömbösség és szürkeség csak szenvedély és szeretet és varázslat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése