Kétségbe vagyok esve.... le akarok fogyni. Ez lassú agónia, kínlódás, és versenyfutás az idővel. Most kövér vagyok. Jó, talán nem durván elhízott, de az én fogalmaim szerint kövér. Nem akarom ezt. Fáj, hogy minden jóért kínlódni kell, és ráadásul ha el is érem, lehet belehalok, vagy leromlik az egészségem. Ez kib**ás - már bocsánat. Úgy látszik az Élet értelme a szenvedés - mást nem tudok látni, ha egyszer ez van. És hiányzik Remény ölelése, de ha ő esetleg mást megszeret, akkor ebbe is bele kell törődnöm, az élet állandó változásába és hullámzásába. Nem tehetek semmit. Nem tudok megállítani egy időpillanatot, és lehet hogy a következőben már az ellentéte lesz. Ezzel nem tudok megbékélni. Ez nem fejlődés, ez Fájdalom. Világfájdalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése