Folyamatos fájdalmat érzek... az "elválasztottságtól". Attól, hogy érzem - még mindig - a falakat és az "elkülönültséget", pedig sosem voltunk még ilyen közel egymáshoz. Mégis mintha milliárd évek választanának el minket. Szeretlek, de nem tudok igazán közel kerülni Hozzád. Te is és én is, Falakkal vagyunk körülvéve, melyeken az érzések nem hatolnak át, mégis elérték Egymást, de valamiért nem tudjuk őket áttörni. A Falakat. Folyamatosan Szeretkezünk Lélekben, de testileg nem tudunk közeledni. Miért van ez, óh mondd...? Miért csak mi nem tudjuk érezni egymást igazán, holott igaziból sokkal mélyebb a mi kapcsolatunk mint bármi a világon, és semmi sem valóságosabb ennél. Mi lenne ha megölelnélek? Úgy igazán, Érzésből, Szerelemből.... Talán éreznéd, hogy mindennél Többet jelentesz. Bárcsak éreznéd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése