Üresség...

Picit régen nem írtam a blogba, nem sok kedvem volt aktívnak lenni, és mindemellett nem is történt olyan túl sok minden. Élem az átlagos életem, Remény továbbra is eléggé hiányzik, de azt hiszem ő már feladta, hogy keressen, én pedig nem merek felé lépést tenni, nehogy tolakodásnak vegye. Néha úgy gondolom, nem szabadna hagynom hogy elvesszen ez a kapcsolat, de félek, hogy már késő, és hogy ő nem szeretné. Szenvedek, mert szeretem, de nem tudom mit tegyek.

Tegnap voltam anyuéknál, jó volt, anyu sütött kakaós palacsintát, nagyon kívántam de megálltam hogy ne egyek. Kiosontam hátra a szőllőkhöz, szedtem egy fürtöt és megettem, majd bementem és közöltem anyuval, hogy teliettem magam szőllővel, így nem tudok palacsintát enni. Azt hiszem elhitte, mert beletörődött, hogy nem eszek a finomságból. Persze szívesen ettem volna, de akkor soha nem fogynék le. Aztán megnéztem anyuék macskáit, van egy nagy és egy pici, cirmosak, illetve a pici olyan márványos mintázatú, nagyon szép. Elneveztem a nagyot Riának, a kicsit Kókusznak. Egyszerűen imádom a macskákat. Misty még mindig hiányzik, pedig kb 1 hónapja vitték el, de már megbántam hogy odaadtam másoknak. :-( Lenne egy gyönyörű tündéri sziámi cicám, s én ezt is elbasztam...

Ma voltam lámpát nézni a városban, de végül vettem egy csobogót, mert már régi vágyam volt. Még maradt lámpára is pénzem, úgyhogy majd azt is veszek, csak még nem tudom, hogy hol. Eléggé egykedvű vagyok, nincs semmi amiről írhatnék, üres vagyok egyszerűen...