Fura... először fájt, mostmár meg élvezem, ha a cicám megkarmol vagy megharap. Kisebb korában - kb 1 hete még - gyengéden csinálta, hiszen nem voltak olyan erősek a fogai, a karmai. Mostmár igencsak érződik, ha "támad". Azon gondolkozom, hogy Réka (levelezőtársam) szokott "vágni" - tehát pl a csuklóján, alkarján és más helyeken pengével sebeket ejt. És lehet bennem is van erre hajlam? Bár mindig irtóztam attól, hogy megsebezzem magam, és most sem tenném szándékosan, de észrevettem magamon, hogy szinte keresem azokat a szituációkat, amikor a macskám a csuklómat karmolja és harapja. Pedig mindig is ott egy érzékeny pont volt nekem. Persze ha nagyon mélyen karmolna, annak már lehet nem örülnék, de a kis karcolások "jólesnek". Biztos van ennek valamilyen rejtett jelentése, nem tudom, de mondjuk valahogy mégis le kéne szoktatni a macskámat erről. Mamámat nagyon erősen szokta karmolni, őt nem annyira szereti a cica, engem általában gyengéden, de már egyre jobban. Mondjuk azt mondta az egyik rokonunk, a kismacskáknál ez egy átmeneti időszak, amikor erősíteniük kell a fogukat. Amúgy jó cica, és tud rendes is lenni, olyan nagyokat pihenünk együtt édes harmóniában, mint senki más :-) Bár néha belefáradok a vele való foglalkozásba, törődésbe, de nagyon szeretem őt. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése