~ Légy jó

3 napot voltam anyáéknál, és egészen jó lett volna, ha Imre nem hozza a szokásos formáját. Nem akarok róla írni, így inkább hagyom is a dolgot. De egy db-ig nem valószínű hogy megyek anyáékhoz. 

Most megint picit rosszabb, de próbálok erős maradni. Próbálok jó lenni, de ez nem könnyű, az ember annyi hibát vét, hogy sok ember erre kap, és megjegyzi, és kibeszéli. Sajnos a családban is vannak olyan dolgok, amelyek bántanak, viszonyokról van szó, de erről sem akarok írni. Az embernek olyan nehéz tolerálni a másikat, főleg ha az a személy nincs egyedül. Annyira örülök, hogy nincs párom, emiatt, mert ha lenne, akkor az lenne, hogy a család rossz szemmel nézne rám és a páromra, mivel mindenkiben lehet hibákat találni, és találnak is. Most megint írhatnék emberekről, de nem akarok. Nem akarok senkit kibeszélni, inkább megtartom magamban. Nagyon óvatos vagyok ilyen téren, bár régebben lehet, hogy volt hogy valakiről mondtam dolgokat, de próbálok vigyázni. Az a legjobb tényleg, ha az ember "néma", és nem beszél senkiről semmit, mindent elfogad, amit az élet hoz, mégha szenved is, de elfogadja mások hibáit, és megpróbál a lehető legjobban legmegfelelőbben hozzáállni. Vannak dolgok amik bántanak, a családban, tényleg vannak. Főleg olyasmi, hogy úgy érzem, vannak itt olyanok, akik megvetnek, nem tudom mi okból, lehet azért mert nem dolgozok, mert beteg vagyok, mert nem nagyon segítek itthon... ha tudnék megtennék mindent, de sajnos nagyon rosszul érzem magam állandóan. De utálok panaszkodni, ezt csak azért írom, hogy mi az oka, hogy így "élek". Próbálom összeszedni magam, tényleg nagyon igyekszem. Csak ezt sokan nem látják sajnos. Én nem akarok senkit megbántani, azzal hogy bizonyos dolgokra nem vagyok képes. Azon vagyok, hogy meg tudjam csinálni azt is, amit eddig nem tudtam. Szeretnék telefonon beszélni Remmel, de nem tudok. Annyira félek, és nem vagyok jól. De majd rendbejövök, csak idő kérdése. Vagy ki tudja... de reménykedem benne, hogy majd jobb lesz. 

Sokat gondolkozok azon, hogy az élet csak ennyi lenne? 

Szenvedések sorozata, néhol megtűzdelve pici jóval is? Hogy miért van ez így? Ennyire rossz emberek vagyunk? Bárcsak egyszer vége lenne a sok rossznak. Nem tudom, meg fog e valaha történni... és az, hogy lenne társam, akit szeretek és aki szeret. Az a rossz, hogy túl sok ember van. Csak kettő kéne.... én és te ;-) (Én és Remény) És akkor boldog lehetnék, és egy tökéletes világ lenne. Az a baj hogy én is túl kritikusan nézek másokat. Azt hiszem elegem lett az emberekből... főleg abból, ha ok nélkül megbántanak másokat szándékosan... annyira fáj.... annyira fáj, hogy apunak is írt az egyik ismerősünk valamit, ami bántó, és ez még nekem is nagyon rosszul esett.... 

Miért bántják meg egymást az emberek szándékosan?