Mostanában mintha valami varázsütésre minden megoldódni látszana. Nem zabálok, nincsenek bingéim, fogytam, nem kellett hánynom, minden klappol! Nem értem minek hatására csinálom most "jobban" a dolgaimat, de a közérzetem is lényegesen javult, és egyszerűen nem tudom minek köszönhető. Végülis mindegy is minek köszönhető... Ma reggel már 52 kg voltam. 2 éve nem voltam ilyen "vékony" már. Persze ma iszogatom a szokásos Cola Light-omat, ami azért megint felnyomta a súlyom napközben, meg megettem reggel egy joghurtot (140 kcal). És képzeljétek! NEM VAGYOK ÉHES!! Áldom ezt a napot ezért. Általában kínlódok már délelőtt, és marja a gyomrom az éhség, a számban összegyűlik a nyál és nagyon szoktam kívánni az ételt (még a száraz kenyér gondolatára is "csurog" a nyálam), most pedig NEM! Mondjuk kissé aggaszt, hogy mamám bevásárolt mindenféle finom kaját (paradicsom, paprika, körözött, rántott sajt, zsemlék és kiflik, egy halom joghurt és kefír.... és ezeken kívül még van két főtétel is). És ez a rengeteg kaja mint NEKEM lett véve :-S És a tudat, hogy ezeket más nem fogja megenni, és mamám mindent csak miattam vett, elég aggasztó. Mert ott van bennem az a tudat, hogy mi van ha ez a sok finomság megromlik anélkül, hogy megkóstoltam volna... de az a tudat még erősebb bennem, hogy inkább mégis romoljon meg minthogy megegyem és hízzak, és lerakódjon hájként. Azt hiszem az lenne a legjobb, ha csak nagyon minimális kaja lenne itthon, mondjuk egy napra egy zsemle meg egy paradicsom mondjuk, és minden nap csak annyi lenne itthon, amennyit kiszabok magamnak egy napra. De mamám tudja már, hogy nagyon nem eszek, ezért halomszámra veszi a kajákat, de ez így rossz, mert bűntudatom van ha megromlik és nekem lett véve, ugyanakkor csábít is, és néha nem bírom megállni a bingét - legalábbis régen így volt. Még jó hogy most viszonylag jól bírom bingék nélkül. Most odakint hűvös az idő, ilyenkor az étvágyam sem olyan nagy, pedig általában akkor nincs étvágya az embernek ha meleg van, de én úgy látszik fordítva működöm. (Amugy a kulccsontom már nagyon szépen kirajzolódik, gyönyörű tónust vett fel, és imádom nézegetni a tükörben. A medencecsontom is látszik, de az inkább csak fekvő pozíciómban.)
A másik dolog amiről írni akartam, az R. mostanában kb három naponta felhív, és ez először fel sem tűnt, de ahogy nézegettem a bejövő hívásokat észrevettem... ebben a hónapban már vagy 7-szer hívott. És ennek nagyon örülök, mégpedig azért, mert arra gondoltam, lehet hogy elkezdett érezni irántam? Bár azt hiszem ez egyenlőre még merész ötlet/kívánság részemről. Vagyis annyira nyilvánvaló hogy szeret, de én mégsem hiszem el, mert mindig kételkedem abban, hogy engem lehet e szeretni... Meg a másik dolog, hogy ő még tanul, tehát sok diákkal-emberrel találkozik, és hogy miért pont én kellenék neki? De mégis valamit lát bennem, vagy valami fontos neki, amit én tudok nyújtani neki személyemmel. Nagyon szeretem, és nagyon boldog vagyok, hogy figyel rám, és keres. Tegnap egy budapesti számról valaki hangposta üzenetet hagyott nekem, de sajnos nem tudom lehallgatni. Nem tudom a kódszámomat amit meg kéne hozzá adnom. A szám megvan, hogy ki hagyta az üzenetet, és lehetséges, hogy R. De nem mobil szám, tehát nem tudom hogy ő üzent e. De mást meg nem ismerek, aki Pesten tartózkodik, és engem keresne. Szóval ez vagy örök rejtély marad, hogy ki és mit üzent, vagy ha R üzent, akkor legközelebb megkérdezem tőle ha hív rendes mobilról, hogy ő üzent e. És esetleg azt hogy mit. Hát jó lenne tudni, mert nyilván kiváncsi az ember. Szeretném azt hinni, R üzent. Legjobb lenne, ha Facebookon vagy emailben megírná... Szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése