R.-re gondolok. Hogy mennyire hiányzik, de mégis itt van bennem. Érzékelem a lényét, azt hogy ki ő, és látom a "tükörben" ŐT, látom a szemeit, az arcát, azt is amit ő magában "tökéletlennek láthat". Annyira tetszik Ő nekem, bármit megadnék érte, hogy boldognak lássam - "Ő az én tükörképem" ;-) Bárcsak látná Önmagát, hogy mennyire szép és helyes és csodálatos fiú!
Néha amikor nézem magam a tükörben, elemzem magam, és próbálok "hasonlóságokat" felfedezni én és R. között. Vágyakozva kutatok hasonlóságok után, s néha, amikor mamámmal beszélgetek, olyan érzésem támad, hogy mamámnak én olyan vagyok (nagyon szeret, és "Életem"-nek hív), mint nekem R. Ez jó érzéssel tölt el, hogy valakinek én esetleg olyan vagyok mint nekem R. (Hogy ennyire szeretve vagyok!!! És nagyon szeretnék R-re hasonlítani!) Mamám is megszerette R-t a beszámolóim alapján, rengeteget beszélgetek mamámmal, sokszor átmegyek hozzá, és órák hosszat beszélgetünk. Olyankor nem egyszer R-ről áradozok, és mamám egészen megszerette őt, talán hozzám hasonlatosnak gondolja, mivel úgy adom elő, mintha R minden érzésével tisztában lennék és teljes mértékig ismerném Őt. Mesélni szoktam a telefonbeszélgetéseinkről R-el mamámnak, és mindent tud. Bárcsak éreztethetném Reménnyel, mennyire - mennyire sokat jelent, és mennyire - mennyire különleges lény! Annyira szeretlek Remény!
Szeretem magam. És ezáltal Téged, Remény! Szeretlek mindennap látni, és szembesülni Veled. A szememben is te ragyogsz, nem értem én sem, de talán nem is fontos mindent érteni... :-)
(A képek olyan félrevezetőek... de ugyanakkor magukba foglalnak a lélekből valamit. Én LÁTLAK Téged. És LÁTOM önmagam. Hasonlóak vagyunk. A Lelkünk mindenképp. És ez kisugárzik a testi megvalósulásunkra is. Talán valóban találkoznunk kéne, hogy megismerj. De még mindig vannak bennem félelmek.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése