Függés

Azt hiszem én függök R.-től. Olyan értelemben, hogy azt gondolom, úgy kell viselkednem, tennem, ami neki bejön vagy tetszik. És ami kétségbeejtő, hogy fogalmam sincs mi az, ami neki tetszik. Így mindig változtatgatok, (pl hol leveszem, hol felteszem a blogomat, hol eltűnök, hol felbukkanok), de valahol szeretnék önmagam lenni, hogy kifejezhessem magam, hogy ne kelljen megfelelnem... Most egy döntést kell hoznom, mégpedig azt hogy nem fogok azzal foglalkozni hogy - szerintem mi az ami R.-nek bejön (mivel úgysem tudom kitalálni), hanem szabadon írok és kifejezem magam, mert erre szükségem van. Ha eltűnök, semmivé válok, és nem nyilvánulok meg - az nekem rossz, mert szükségem van rá hogy érezzem, hogy létezek mások számára. Nekem nem arra van szükségem, hogy semivé váljak, és eltűnjek, de valahol megértem hogy R.-nél szerintem ez egy figyelemfelhívás, hogy "figyeljetek emberek, eltűntem, hiányzom nektek egyáltalán?" (Persze hogy hiányzol Drága R., de ezt nem merem elmondani, mert félek, hogy nem tőlem várod vagy rossz néven veszed, ha mindig írok). Egyébként mindennap többször nézem az adatlapját R.-nek és várom hátha ír vmit vagy jelentkezik, még mindig reménytelenül szeretem. Szeretném neki elmondani, hogy nagyon is fontos, és szükségem van rá, és hiányzik, de nem merem..... pedig valahol tudom szüksége van rá hogy a szerettei keressék - csak az a gáz én nem tudom azok közé tartozom e? Akár barátilag akárhogyan, de vajon fontos vagyok neki valamennyire?

Ebben talán hasonlítok hozzá, hogy nem tudom eldönteni mások mennyire szeretnek (szerintem R. is ezzel küzd, nem tudja megitélni, kinek hiányzik, vagy szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy ő értékes, persze ezt tudat alatt, és bárcsak tudná, hogy nagyon is értékes, és valakinek - nekem - nagyon nagyon hiányzik, és sokszor iszonyatosan szenvedek, hogy nem tudok róla semmit, és nem tudom jól van e, mit érez, vagy mi van vele.... de főleg azért mert nagyon nagyon szeretem, mindenkinél jobban, s ezért persze hogy szükségem van rá.). Nem tudom eldönteni, hogy számítok e neki valamit, mert én úgy érzem sokszor, hogy talán nem jelentek neki semmit, mert ha érdekelném valamilyen szinten, akkor keresne..... ez a reálisabb, hogy nem foglalkozik velem, mivel nem érdeklem, nem szerelmes belém. Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon csak azt tudjuk szeretni igazán akibe szerelmesek vagyunk? És valójában igen, azt a személyt keressük általában akit szerelemmel szeretünk. Engem anyu is ritkán keres, persze keres (de szerintem kötelességtudatból), de ha tényleg számítanék neki keresne... igaz hogy én sem keresem, de én szintén azért mint amiért R.-t sem keresem, mert nem tudom számítok e egyáltalán.... én annyiszor írtam R.-nek és ő nem írt vissza, de fogalmam sincs hogy most azért, mert ez egy próba hogy mennyire hiányzik, vagy tényleg semennyire nem érdeklem..... azt hiszem az utóbbi, és annyira fáj, de ez van. Bárcsak mindenki aki szeret valakit kimutatná a szeretett személynek mennyit jelent neki...... de a legideálisabb aminek meg kellene történnie - az a viszonzott szerelem. Annyira szeretném ha R. szeretne..........! Szenvedek........