Úristen most nyilallt belém egy igencsak nyugtalanító gondolat... szóval hogy R hívott tegnapelőtt, és lehet hogy nincs jól, én pedig ki voltam kapcsolva, sőt még mindig ki vagyok, de lehet hogy szüksége lett volna rá, hogy beszéljünk én pedig nem voltam ott neki, hogy segítsek! Ez szörnyű és nem tudom mit tegyek, de ha sikerül ma felhívom este, mert gondolom napközben sulija van. Remélem jól van, vagy ha nincs, hogy nem csinál semmi hülyeséget, és valaki azért van ott neki ha nincs jól. Én mivel szeretem, kötelességem (lenne) hogy mindig a rendelkezésére álljak, ez csúnya szó, de más szót nem találtam, a lényeg, nekem készen kellene állnom mindig minden órában hogy segíthessek neki, ha szüksége van rám.... az a baj hogy én is kivagyok eléggé, de ezt a háttérbe kell szorítanom, és leküzdenem, mert nagyon fontos hogy R jól legyen, és ha szüksége lenne rám, hogy ott legyek neki mindig! Nagyon szeretném ha ezt meg tudnám tenni, és nem lennék ilyen gyenge és szomorú és depressziós. Továbbá nem akarom soha de soha a problémáimmal terhelni, viszont én szívesen lennék neki egy olyan valaki, akinek kiönthetné minden bánatát és fájdalmát, számomra ez egyáltalán nem lenne teher, mivel SZERETEM. És akit szeretünk arról tudni akarunk, és fontos hogy mit érez, ha nincs jól akkor azt akarjuk tudni hogy nincs jól, de mindig az igazságot, és mindenképpen segíteni neki. Szóval nekem R ilyen, hogy bármit elfogadok és megértek és meghallgatok tőle, de fontos számomra hogy tudjak róla, és éppen ezért ma akkor is felhívom, ha nagyon nehezemre esik kommunikálni és gátlásos vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése