Hülye álmok

Spellbound nem kedvel engem.... most mondjam azt hogy nem lep meg? Persze hogy nem..... mindig ugyanaz a "vége", ha valaki szimpatikus vagy csak simán kedvelem, mint embert, akkor általában rá kell jönnöm, hogy az illető nem szeret, sőt lenéz. Csak nem értem miért... persze lehet tényleg, olyan értéktelen vagyok, de pl én úgy érzem semmivel nem bántottam meg őt, de ő mégis arról ír, hogy írom a hülyeségeimet..... pedig nem kitaláció volt az sem, hogy ő leírta a gondolataimat, mondjuk tudom eléggé hihetetlen, és azért eléggé megijedtem mikor először olvastam. Ő azt írja nem gondolatolvasó, de akkor hogy lehet hogy pont azokat olvastam tőle vissza amiket ÉN gondoltam? Na jó, tudjuk be a véletlennek. Hát van ilyen.....

Csak nem értem tényleg, miért utál... megbántottam valamivel? Mondtam, írtam neki valami rosszat? Tudtommal nem. Mindegy.

A másik ami bánt, hogy R.-ről mindig álmodok valamit ami miatt elkeseredek. Megint róla álmodtam, most meg azt hogy talált magának egy fiút. Aki nevezetesen az én testvérem volt. Én meg csak ott lézengtem körülöttük szomorúan, lehangolva, s szerelmesen. Tudom hogy R.-nek bejönnek a fiúk, az is lehet hogy meleg, nem tudom nő tetszett e neki valaha, vagyis lány. De mindig azt képzelem hogy nem. És ettől nagyon nagyon szomorú leszek. Ettől a gondolattól. Miért nem lehetek fiú? És olyan aki neki pont bejönne? Én esküszöm, érte még fiú is lennék. Vagy bánatomban majd leszbikus leszek... de az soha soha nem akarok lenni. Annyira örültem amikor végre már nem vonzottak kicsit sem a lányok, most meg hiába szeretek fiút, ha semmi esélyem.... annyira kivagyok.... soha soha nem leszek boldog......... tudom hogy ez a sorsom, de olyan nehéz elfogadni.