Köszönöm Istenem hogy "legalább" a Kati iránt érzett szerelmem elmúlt, - úgy ahogy - persze mindig fájni fog, hogy meggyűlölt, és én sosem fogom tudni őt gyűlölni, akármit is mondott nekem, de legalább már tudok erre a 10 évvel ezelőtt történt dologra úgy gondolni, hogy már le tudtam zárni ezt a részét. Nem tudom hogyan tudtam szeretni őt, végig csak "játszott" velem, sosem érzett semmit, empátiát sem, hidegen otthagyott a bajban, amikor a legnagyobb szükségem lett volna egy segítő kézre - nem vártam én sokat vagy teljesíthetetlent, csak hogy ne hagyjon magamra, amikor a legnagyobb bajban voltam és a legrosszabbul, de ő szóba sem állt velem, később meg azt állította, hogy sosem vonzották a lányok, pedig ő akart elcsábítani, hát ez van, vannak ilyen emberek (is), legalább megismertem, de nem hibáztatom, senki sem tökéletes, mindenkinek van valami hibája - nekem is, ha nem szeretett akkor meg így a legjobb, és még talán "hálás" is vagyok neki és a sorsnak hogy így alakult, mert megismertem sokkal értékesebb vagy számomra értékesebb embereket, akik elfogadtak azért aki vagyok, persze szerelemmel senki nem szeretett, de azért mára már elmondhatom, hogy van egy-két barátom, mégha nem is igazi, de barát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése