Szabadírás

Nem tudom emlékeztek e Spellboundra, akit említettem itt a naplómban, hogy a múltkoriban leírta a gondolataimat, nos, ez a Spellbound megtanított nekem egy új "képességet", mégpedig a szabadírást, vagyis én így hívom ezt, ami annyit takar, hogy "gyakorlom a szabadságot", másszóval leírom ami spontán hirtelen gondolatokból jön, azonnal gépelem, tehát nem gondolkozom hosszasan azon mit írok, csak éppen ahogy bevillan vagyis elkapom a "flow"-t. Most bemásolok ide ilyen "szabadírást", amit én gépeltem le, hogy lássátok hogy is néz ki nálam egy ilyen, ennek az egésznek nincs más célja, csupán annyi hogy szabadnak és boldognak érezzem magam, mivel mialatt gépelek, határtalan szabadságot érzek, lehetséges ugyan hogy mások számára az egész egy értelmetlen íráskupac, számomra mégis fontos, mert boldognak érzem magam arra a kis időre mialatt így "szabadírok". Talán időnként itt a naplómban fogok ilyesmi stílusban írni, pont azért mert boldoggá tesz, és szeretném ha más is érezné, mit jelent ez nekem. Aki azt gondolja, ennek semmi értelme az téved. Talán az írás maga nem összefüggő, és nem értelmezhető egészen, mégis tükrözi azt a fajta szabadságot, amire vágyom, és amilyen szeretnék lenni.

Íme egy ilyen szabadírás, amit én írtam:

"szükségem van impulzusokra, arra hogy magam legyek, szabadságra, azt teszem amit akarok, de vannak akik korlátoznak, pedig a lélek szárnyal, szabad, de valakik egybekötik, korlátokat emelnek. Spellbound a mesterem, ő is eltűnt most, szeretem azt amilyen, hogy őszinte, hogy szabad, ő nem emel korlátokat, magát adja, tanulta biztos, de nem otthon, hanem tőlem :-PPP persze én nem tudatos formában adtam át, hanem gondolatokat adtam neki, de ez túl egós, ő felhasználta, nem baj, szívesen adtam, ő is segített nekem, kölcsönös bizalom, szabadírás - EZ KELL!

Taníts Spellbound, kérlek, maradj szabad, írd amit csak akarsz, bármi az! Tedd azt ami jó, élj úgy ahogy akarsz, ne hagyd hogy bárki összecsomózzon egy helyen, hogy nem tudsz moccanni. Itt vagy, jól vagy, ez öröm - sok barbár van körülöttünk, mindenfele, átírás, csúnyábbat írtam volna de meggondoltam, ez is korlát, az igéret földje megvan, ránk vár, csak érjünk el oda! Ott lesz a jó csuda ünnepély, tisztes vendégek, kedves barátok, minden szuper jó. Ugye ez kell nekünk? mert megérdemeljük, hát persze, hiszen mi igen. Szárnyalj kedves, tedd amit érzel, írj, érezz, taníts, száguldj. 100x-os sebesség, vagy ezerszeres is a millió ugye még nem sok? Csak kapjuk el a flowt. És akkor ok.

A Márvány Drakón még mindig figyel, és köszöni jól van, de nem akar most írni, mert elfoglalt, illetve úgy van vele, hogy húzzuk halasszuk még kicsit, amig bírja és nem késő, hát jó taktika mondom én, de mi lesz ha elfelejt? A márvány drakünok még mindig a világ legédibédibb állatai, akiknek hosszú barna hajuk és szemük is van.

Hát persze hogy nem felejt el, mivel benne van már mélyen ágyazva, jól telitunkolva, stílszerűen, lélekkel, nem pedig mással, ez lényeges megjegyzés, nem akarok ártalmat, egy márvány drakónnak sem, mert ők olyan kis cukik, vagyis kedvesek és aranyosak. Hát ezért üldözzük mi mind őket, hogy teljes egésznek mondhassuk magunkat az ágyban fekve, sok sok élménnyel a fejben, a gondolatolvasás tanulható, illetve még tanulni sem kell, csak jön az magától, mint az egyszeregy, vagy kétszerhárom vagy még sokféle számolásféleség. Ez így jó, miért változtatnék, én ez vagyok, szabad, és tetszik, hát akinek meg nem az bekaphatja :-PPP de most megint ellenkeznem kell magammal, mert érdekel hogy mit gondolsz, nagyon is, de a szabadság ára ez.

Nem árt az iq - nekem nincs, ez a gondolat futott át rajtam és elkeserít, valaki mondta hogy fontos, és igen az kell mindenkinek, vagy egy teljesen másik egyedi stílus, mint spellboundé, ő profi ebben.

akkor mit tegyünk ha nincs motiváció, ha nem kellesz senkinek, akkor meg is dögölhetsz - gondolod, pedig értékesebb vagy mint hinnéd, de nem hiszed el, mert kicsi az önértékelésed, pedig mindenki körülötted ugrál és körülrajong, de te látod, mégse hiszed el, hogy te váltod ezt ki az emberekből, mert jönnek a szürke hétköznapok, és visszaesés, és akkor nem látod a lényeget. :-( Pedig minden pillanatban ugyanaz van, a különlegességeden semmi nem változtat, főszereplő vagy egy filmben, a sztár, mindenki színész, statiszták járnak kelnek, össze vissza, de mindig rád szegeződik az a rejtett kamera, ami kiemel a tömegből, és érzed, ez az ami kell, mert végre élsz, de ekkor megint jön a hanyatlás, és hiába minden erőfeszítés az emberek érted élnek, de nem látod, csak rosszul vagy, és hiába vagy a saját valóság showd főszereplője, mégis csak egy mellékszereplőnek érzed magad ..."