Abbahagyom a gyógyszert. Úgy döntöttem, bármi lesz is nem fogom szedni. (ha megvernek, megkínoznak, behurcolnak a kórházba akkor sem..).. Nem bírok már szenvedni.... Ezek a gyógyszerek mérgek, és ezt nem "csak" kitaláltam, érzem a testemben, hogy csak szenvedést okoznak. Ez nem paranoia. Ezek Tények. Bárcsak valaki akár egy napra is belém tudna menni, hogy érezze, mennyire szenvedek - akkor nem kényszerítenének erre.. ma nem vettem be, valahogy elértem, jól is voltam, de ki tudja mi lesz holnap? Holnap is ezt a harcot kell majd megvívnom hogy ne legyen az a napom iszonyat szar megint a gyógyszerektől? Meddig bírom még? Meddig leszek életben? Nagyon szenvedek de ragaszkodom az életemhez. Szükségem van "pihenőre", olyan napokra amikor nem csak a szenvedés van. Mert máskülönben feladom az egészet... és szép lassan meghalok... miért nem látjátok? Miért hagyjátok hogy szenvedjek? Sőt, miért akarjátok? (A családom). Nekem ez a sorsom? Nem akarom, nem akarom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése